BÚÉK!
Na, hát csak vége
lett 2016-nak, amit nem bántam, mert azért kicsit nyögvenyelős volt.
Decemberben volt
otthon jó kis téli szünet. A tavalyi szezonnal ellentétben most nem volt egy darab
térdműtét sem a családban, ami határozottan jót tett a dolognak. Voltunk
rengeteg színházban, sikerült tök sok mindenkivel találkozni, voltak gyerekes
és felnőttes programok, jókat ettünk, még egy icipici hó is esett, szóval el
voltunk kényeztetve.
Aztán január
1-jén visszajöttünk Londonba. 2-án rögtön megtoldottuk a téli mókázást egy
korcsolyázással, ami nagyon jól sikerült, és méltó lezárása volt a szünidőnek.
Azóta pedig mindenki visszatért a szokásos helyére. Nekem eléggé nehezemre
esett az otthoni pezsgés után visszatérni a csilivili üveg irodaházba a droidok
közé. A szemfüles olvasó már ebből leveheti, hogy a munkahelyzet nem javult,
sőt. Sajnos az van, hogy amennyire én látom, ez a hely egy gigantikus
sóhivatal, és egy ilyen helyen al-bélyegnyalónak lenni nem kimondottan
szellemileg inspiráló. Konkrétan szarrá unom magam, úgy szakmai, mint személyes
vonalon, ami még ilyen viszonylag rövidtávon is elég büntető tud lenni. Még nem
tudom, mi a megoldás erre a problémára, de beszámolok róla, amint meglesz.
Na, de nem ez a
lényeg, hanem, hogy még alig telt el pár nap az évből, és máris számos új
hobbira tettünk szert. Először is kezdünk kikupálódni a Premier League-ből,
mert Matyin totálisan eluralkodott a Chelsea láz, úgyhogy most már Diego Costa szinte
a legjobb haverunk. Persze ezt mi is csak szítjuk, mert karácsonyra kapott
jegyet az egyik meccsre, és amióta postán kézbesítették a tényleges jegyet
(karácsonykor még csak a visszaigazolás volt meg, de a jegy még nem), azóta
konkrétan semmi másról nem lehet vele beszélni, mint arról, hogy a Swansea
cityt hány nullra verték a fiúk. Két hét múlva lesz a meccs, ketten megyünk
Matyival, remélem, rommá verjük a tetves Hull cityt.
Régi-új
hobbinknak, az iskolai kézműves feladatoknak (királyi többes, rajtam kívül
senki sem csinálja persze) ma is lehetett hódolni. Gabeszéknál ugyanis dzsungel
téma indul, és a nyitóesemény az lesz, hogy holnap mindenki beöltözhet egy
dzsungelben élő állatnak (könnyítés, hogy nem teljes jelmezt kell rittyenteni,
hanem csak maszkot). Kisebbik magzatom tigrispiton akar lenni. Nem lehetett
rábeszélni, hogy valami ennél egyszerűbben maszkosítható állat legyen.
Tigrispiton és kész. Úgyhogy ma elzarándokoltunk a művészetikellék boltba sima
fehér papírmasé állarcért, aztán abból itthon kb. másfél órás munkával
gyártottunk pitont. De megérte, mert amikor kész lett, Gabesz azt mondta, hogy:
„Pikkelyben jó vagy.”
Na, és a végére
hagytam a legjobbat. Vettünk egy zongorát. Na, nem igazit, hanem műt, de tök
jó. Pénteken érkezett meg, sebtében át is rendeztük miatta a lakást, és most
mindenki nagyon örül neki (kivéve Matyi, mert mire jó neki valami, ami nem rúg
gólt a Chelseanek). Alapvetően persze a gyerekek zenei oktatását célozza, de
vettünk magunknak egy „ha béna-hülye-botfülű felnőtt vagy, ne csüggedj, ezzel a
könyvvel még te is meg tudsz tanulni klimpírozni” könyvet, és lelkesen
tanulunk. Én már rajzoltam egy csomó violinkulcsot.
