2017. február 16., csütörtök

Rázva, nem keverve



Mint az köztudott, megyünk Kínába. Oda vízum kell (már önmagában a szó is anakronisztikusan hangzik – bár igazándiból hamarosan ahhoz is az fog kelleni, ha át akarunk ruccanni Skóciába).
Szóval kitöltöttük a nyomtatványt, meg a másik nyomtatványt, meg foglaltunk szállást, kinyomtattuk a foglalást, a repjegyeket, csináltattunk fényképet (megfelelő mm hosszal és széllel, szigorúan mosoly mentesen – úgy is nézek ki rajta, mint egy tanítónő, aki nagy híve a körmösnek), mindent beraktunk az előírásnak megfelelő borítékba, mellé helyeztük az útleveleinket (na nem másolatot, hanem az eredetit), és elküldtük az erre kijelölt címre. 

Tegnap csörög a telefon, egy kedves kínai hölgy szól bele, hogy ő a vízum ügyében szeretne velem beszélni. Mondom, jó napot, mivel szolgálhatok. Mondja, hogy legyek szíves megmondani, hogy milyen beosztásban vagyok a munkahelyemen. Megmondtam. Aha, hát akkor van egy kis gond. Méghozzá az, hogy ők most még nem fogják tudni feldolgozni a vízumkérelmemet. Mondok, miért? Azt mondja, azért, mert média vállalatnál dolgozom, és ilyen esetben csak az utazás előtt egy hónappal nyújthatok be vízumkérelmet, nem úgy mint mindenki más, aki három hónappal hamarabb benyújthatja. De ne izguljak, a "másik kérelmezőét" (aka Peti) elkezdik intézni, az én cuccaimat pedig most akkor visszaküldik, és legyek szíves március 7-e után megint beküldeni ugyanezt a csomagot, de szükség lesz még egy levélre, amiben a cégem leírja, hogy nagyjából mivel is foglalkozik, plusz kijelenti, hogy az én utazásomnak semmi köze a munkámhoz, és az út során semmifajta munkát nem fogok végezni. Mondtam, hogy a cégnek fogalma sincs róla, hogy én Kínába utazom, mert pusztán turista céllal megyek, a szabadságom ideje alatt. Mondta, hogy az nagyon jó, akkor kellene a cégtől egy level, amiben …. [lásd fent]. Úgyhogy ennyiben maradtunk. 

Nem pontosan tudom, hogy milyen biztonsági kockázatot jelentek Kína számára, és de ha attól tartanak, hogy amerikai kém vagyok, akkor lehet, hogy számítaniuk kellene arra, hogy ez az én kém szervezetem van annyira rafkós, hogy kiad egy ilyen levelet, álcázandó, hogy én TÉNYLEG kémkedni megyek. Noha, ha jobban belegondolok, akkor lehet, hogy inkább ők a rafkósak, mert miután ez tegnap lezajlott, rögtön kértem egy ilyen levelet a főnökömtől. Naívan javasoltam, hogy én majd megírom, ő meg nyomtatná ki fejléces papírra, és írná alá. Mire erőltetett kacajjal azt mondta, hogy hát igen, valószínűleg tényleg csak egy fejléces papír kell nekik, de ő mégis inkább ír a hr osztálynak, hogy ilyen esetekben mi a teendő, mert azok biztos tudják (értve ez alatt, hogy ő aztán tuti nem írogat alá ilyen gyanús papírokat). Na most azóta a főnököm szabadságra ment, és a hr osztály reakcióideje és kompetenciája alapján nem volna meglepő, ha az ominózus papírt márciusig nem tudnám megszerezni. Szóval lehet, mégis dörzsöltek ezek a kínai kémelhárítók. 

Ha végül bejutok Kínába, csakazért is szerelek egy kamerát a csokornyakkendőmbe.