Először is azzal
kell kezdenem, hogy a teraszon ülve írom ezt, és éppenhogycsak nincs melegem. Ez,
azok után, hogy a tavalyi nyár pulcsiban és zárt cipőben telt, egy igazán nagy
előrelépés. Ezt csak szerettem volna rögzíteni.
De mi is történt
Jude Law csupasz felsőteste óta. Kellemes kis tavaszi hónap volt a május. Így
tudnám leginkább jellemezni.
Meg volt benne
ilyen is.
És már jött is a
június. A gyerekek elkezdték az utolsó fél trimesztert a suliban, már csak öt
hét (meg persze nyári szünet), és Matyi negyedikes, Gabesz másodikos lesz. Volt
nyári vurstli, ahol mindketten énekeltek az iskolai kórussal (ezúttal
nélkülöznünk kellett az embernagyságú narancsnak öltözött egyházi személyt, de
valahogy csak kibírtuk), volt jégkása, ugrálóvár és tombola, csak a virsli
hiányzott az autentikus városligeti majális fílinghez.
Én pedig
megkezdtem brit köztisztviselői pályafutásomat. Az eddigi benyomásaim: a
szervezet – különösen ahhoz képest, hogy 3500 főt foglalkoztat és egy állami
hivatal – meglepően professzionálisnak és hatékonynak tűnik. Többször is volt
olyan érzésem, hogy „hm, ő aztán érti a dolgát”, ami kimondottan pozitív. A népek
kedvesek, bár az együtt ebédelés itt sem dívik nagyon, viszont beiratkoztam a
tornaterembe, úgyhogy ezentúl ebédidőben rengeteget fogok edzeni (haha), szóval
már időm se lenne a léha ebédelgetésre. Ami a szakmai részét illeti, egyelőre
még nem merem elhinni, hogy tényleg úgy tekintenek rám mint egy ún. jogászra,
és ezért ún. jogi ügyeket akarnak rám bízni. Na persze még nem bíztak még rám
túl sokat, de határozottan állítják, hogy majd fognak. Kicsit mindig attól
félek, hogy egyszer csak rádöbbennek, hogy én mégis inkább egy beszélő majom
vagyok, és akkor nem fogják érteni, hogy mit is keresek ott. Na, hát ebből
érzitek, hogy kábé milyen a lelki állapotom a munkával kapcsolatban, de bízom
benne, hogy egy ideig még sikerül megvezetnem őket.
Ami pedig a
kulturális életünket illeti, Szilvinek köszönhetően voltam egy teljesen
élvezhető színházi előadáson (Tristán és Izolda a Globe-ban varieté stílusban
előadva), voltam két kiállításon is a Royal Academy of Artsban, és mindkettő
tök jó volt, és egy nagyobbfajta bravúrral sikerült jegyeket szereznem két
koncertre a BBC Promsra (július végére és szeptemberre), amiket nagyon várok,
remélem, ezúttal a zenészek nem lesznek valamilyen vírus áldozatai, és nem
maradnak el a koncertek.
Hát cirka ezekről
tudok beszámolni innen a perzselő londoni nyárból.
