Múlt heten a hivatal belső honlapján értesültem róla,
hogy július 4-en kedden, azaz ma, “viseld a szivárványt a munkában” nap lesz.
Tekintettel arra, hogy pride hét van, minden kedves hivatali dolgozó fel lett szólítva,
hogy lesz szíves szivárványszínű ruhát/nyakkendőt/kitűzőt/karkötőt stb.
viselni, kifejezvén támogatását a meleg közösség és ezen belül a meleg kollegák
fele. Első reakcióm az volt, hogy azonnal felmentem az amazonra, es próbáltam
olyan szivárványos kiegészítőt találni, amit idejében kiszállítanak. Nem sikerült.
Nem csüggedtem. Második reakcióm az volt, hogy kb. mindenkinek a környezetemben
elmeséltem, hogy ez mennyire vagány dolog mar, hogy itt a hivatal nyíltan támogatja
a pride-ot, es mindenki majd szivárványos cuccban lesz, es hat “ugye-ugye, képzeljük
csak el, amikor Matolcsy szivárványt vesz föl, es erre buzdítja az mnb dolgozóit”
stb. Szóval dagadtam a büszkeségtől, hogy – igaz, hogy egy ufónak érzem magam,
igaz, hogy masszív imposztor szindrómám van (vagy nem szindrómám, es tényleg
hamarosan rájönnek, hogy tévedésből vettek föl), igaz, hogy meg mindig megtörténik,
hogy órákig keresek valami teljesen alapvető dolgot a jogszabályban, aztán félve
megkérdezem, hogy mégis hol is van ez leírva, mire azt a vidám választ kapom,
hogy “ja, az nincs leírva” stb. de – lám, lám mégiscsak ez itt a civilizált világ,
es en itt dolgozom, ccc azért mégis milyen jó is ennek részese lenni. Aztán tovább
kutattam az amazonon megfelelő szivárványos cucc után, zéró sikerrel. Végül az
lett a megoldás, hogy Gabeszt megkértem, hogy rajzoljon nekem egy szivárványt
egy kartonpapírra, hogy majd azt kivágjuk, ragasztunk rá ziherejsztűt, es akkor
azt veszem föl. Rajzolt is, de úgy megtetszett neki a dolog, hogy megkérdezte
Petit, hogy neki nem kell-e ilyet viselnie a munkába (nem), es Peti mondta,
hogy persze, csináljon neki is, es végül kitálalta, hogy ha mar, akkor legyen
nekik is, úgyhogy hamar el is készült a négy darab szivárvány. Amit en gondosan
bevontam celluxszal, ragasztottam rajuk tűt, úgyhogy ott virított a négy házi készítésű
kitűző napokig a konyhában. Aztán ma felvirradt a nap. Direkte diszkrét fekete
cuccokat vettem föl, hogy jobban érvényesüljön a szivárvány, felbiggyesztettem
a zakómra, es bementem dolgozni. Mar az irodához vezető földalatti folyosón
sasoltam, hogy vajon kiken latok szivárványt, és akiken nem láttam, azokról megállapítottam,
hogy biztos másik irodaházba mennek. Aztán elérkeztem a kapuhoz, es gyanúsan
sok olyan ember sétált be a kapun, akin nem volt szivárvány (vajon mind látogatók?).
Aztán beszálltam a liftbe, es hát nem volt senkin. Aztán felértem az
emeletemre… na nem csigázom tovább a kedves olvasókat, a lényeg az, hogy az egész
kócerájban egy teremtett lelken sem volt szivárvány, en voltam az egyetlen, aki
szivárványban feszített. Ezért egész nap tüntetőleg nem vettem le a zakómat,
hogy mindenki lássa, még a budira is abban mentem. (Gabesz természetesen
szinten felvette a sajátját, úgyhogy nem volt hiába az erőfeszítése.) Azért is
felveszem jövőre is.
