Igen, tudom, hogy
ti ott a 38 fokban semmi másra nem vágytok jobban, mint egy hűvös, felhős
napra. Úgyhogy tessék, irigykedjetek, en ma (ismét) kabátban es sálban jöttem.
Az utóbbi időben
nem történt túl sok nagy jelentőségű dolog, de azért az időjárásnál talán elő
tudok rukkolni izgalmasabbal.
A gyerekeknek befejeződött
az iskola, es mind a ketten kaptak év végi díjat, Matyi az angolban (írás, olvasás)
elért javulásáért, Gabesz pedig a matek teljesítményéért. És ugyan az Állatkerti
útmutatót nem kaptak meg (en azt kaptam másodikos koromban év végi jutalomkönyvnek),
de kaptak könyvutalványt, amit majd beváltunk ősszel. Merthogy most elhúztak
haza öt hétre, minket meg jól itt hagytak.
Úgyhogy mi nagy
maganyunkban igyekszünk bepótolni az év közbeni nemeljárást, es jógázni,
Promsra, színházba, moziba es vacsorázni járunk nyakló nélkül. Szóval nagyvilági
életet élünk, amikor éppen nem irodakukacok vagyunk (jó, az mondjuk csak én
vagyok).
Az irodakukackodás
terén igyekszem szakmailag es kulturálisan beilleszkedni. Meglepő módon úgy érzem,
hogy ez előbbi megy jobban, pedig attól voltam jobban beszarva. Nehezen tudok megfelelő
reakcióval előrukkolni, amikor x – félrészegen a pénteki irodai sörözés alkalmával
– azt mondja, hogy “Hát én is Essexbe valósi vagyok, de mégsem olyan a kiejtésem,
mint y-nak, nem?” vagy az ausztrál kolléganőm hosszan ecseteli, hogy jövő hétvégén
egy olyan helyre mennek, ahol tematikus “high tea”-ket (ami az ausztrál megfelelője
az angol délutáni teának) szerveznek, es mar volt a Hello Kittysen, ahol minden
suti rózsaszínű volt, es a mostani Aladdinos lesz, ami meg jobb. Tegnap pedig
akkor álltam föl a munka utáni iddogálásból, amikor arról kezdett el vitatkozni
az egyik kollegám az itteni főfőmuftival, hogy ártott-e a krikettnek, amikor xy
bevezette a hiháhúhá szabályokat (na persze nem ezért álltam föl, hanem mert
nem akartam elkésni a koncertről). De az ufóságom ellenére érdeklődéssel vegyes
jóindulattal néznek rám, szóval kedvesek tényleg. Sőt, a múltkor mar az egyik kolléganőm
teljesen magától háborodott föl, hogy valaki kétszer egymás után rosszul írta a
nevemet, holott mindegyik emailben, amit küldtem neki ott láthatta jól leírva,
es javasolta, hogy amikor válaszolok, akkor direkte szólítsam az illetőt
Matthewnak (Mathew helyett). De én mint a jólneveltség szobra világért sem tennék
ilyet.
Most még pár hétig
nyomjuk ezt a lazulós nyarat, aztán augusztus végen irány Korzika!! Amiről
tegnap megtudtuk, hogy az utak nyaktörően kanyargósak, alkalomadtán
vadmalaccsordák álljak el az ember útját, es a tenger annyira hullámzik, hogy küzdeni
kell, hogy ne csapja oda az embert a parthoz…. szóval gyerekekkel ideális. De mi
ettől nem félünk, mit nekünk vadmalac, megesszük reggelire.
Ezek még a szünet
előtt készültek (az uccsó kettő egy parkban, ahol a viktoriánus korban kőből megmintázták a dinóka, ahogy akkor képzelték őket).
