A december
az egy jó hónap. Egyrészt vége a
novembernek, ami általában nem egy olyan jó hónap, másrészt meg ünnepi szezon
van, amikor lehet mindenféle kivilágítósdiba menni, Peti szülinapját
Franciaországban megünnepelni (lehetne persze máshol is, csak hát minek), céges
karácsonyi bulin csilivili ruhában, talpig kirittyentve lecsúszni egy nagyon
gyors és hosszú és kanyargós csúszdán,
(a csúszda az a kis vékony cső baloldalt)
mézeskalácsot sütni, hókiflit sütni,
gyümölcskenyeret sütni, kenyeret sütni (azt mondjuk máskor is lehet), az előző
napi buliból maradt hanukai fánkot enni a reptér felé vezető vonaton. Hazamenni.
(Idén sikerült a decemberrel járó kevésbé jó dolgokat szerencsésen megúsznom, az
iskolai karácsonyi vásárba Csutkáék mentek a gyerekekkel, az narancsos mókára
(erről részletesebben itt) pedig sajnos pont nem tudtam menni, a csúszdás móka
miatt.)
Otthon meg lehet
otthon lenni. Hétszer színházba menni, öt vendégséget csinálni, aranygaluskát, zserbót,
perecet, kiflit, kuglófot sütni. Az Attila úton lakni.
Megcsodálni az épülő
pompás lovardát, ami már tényleg úgy hiányzott a Várból mint egy falat kenyér.
Sóletet enni, zselés szaloncukrot enni, Mészáros utcai cukrászdából magos
kekszet enni, bejglit enni, halászlét enni, pozsonyi kiflit enni, rántott
sajtot enni, gönczi dobost enni, sült gesztenyét enni. Találkozni kávézóban,
irodában, Dob utcában, fodrászatban, Jégbüfében, náluknál, nálunknál.
Elköszönni a nagymamától. Korcsolyázni a műjégen. Összefutni véletlenül
színházban, Kispesten. Sétálni a Naphegyen. Takarítani éjféli gyerkpezsgős koccintás előtt és után.
1-jén repülőre ülni, eljönni. Érkezés után csakazértis zöldborsólevest és
krumplifőzeléket főzni vacsorára, és a maradék pilótakekszet megenni
desszertnek.
A december egy jó
hónap volt. Holnaptól halloumi.
Jó 2018-at mindenkinek!
