Elég mozgalmas
volt ez a nyár (és szerencsére még nincs vége). Az úgy volt, hogy a már
dokumentált glamping (aminek Matyi az első, balul sikerült napját “temping”-nek
nevezi a terrible+camping szavak összevonásából) kalandunk után nyár lett. De olyan
igazi, ujjatlan trikós, kertben üldögélős, fagyi evős. Ez már rögtön nagyon jó
volt. Extra bónusz, hogy két hónapig tartott és nem egy hétig, mint tavaly.
Ennek következtében – függönyrúd ide vagy oda - megérett a paradicsom, még
mindig szüretelgetjük. Néha olyan meleg volt, hogy fürödni támadt kedvünk, ami
nem olyan egyszerű feladat, mert vannak ugyan uszodák meg strandok Londonban,
de akkora tömeg van, hogy a fal adja a másikat (egyszer konkrétan láttuk, ahogy
egy ilyennél a háztömb körül állt a sor), ami nem olyan vonzó, úgyhogy végül
elvonatoztunk a festői Guilfordba, a festői Wey folyó mellé, ahol a folyónak
bizonyos szakaszain lehet fürödni, nem mondom, hogy egy Copacabana, de
megtette. Aztán itt volt Andris Zürichbol, és lehetett kicsit mászkálni a
Portobello Roadon, meg fröccsözni otthon, meg beszélgetni a világ dolgairól és
a blockchainről. És közben ott volt persze a VB, amit lelkesen követtünk,
néhány meccset meg is néztünk, Anglia elég jól muzsikált, amitől nagy volt itt
az izgalom. További extra bónusz, hogy Franciaország nyert, akiknek a ’98-as
vb-s kirándulásom óta mindig drukkolok, és 20 év óta most sikerült nekik először.
Aztán szerencsére vége lett az iskolának (már nagyon nehezen viseltem a különböző,
tisztelt szülők kezdetű üzeneteket, amikben értesítettek, hogy a másnapi
sportnapra a gyerekek feltétlenül vigyenek piros pólót vagy hogy viselhetik a
saját ruhájukat, ha a pénteki sütivásárra visznek sütit stb.), és lehetett
menni haza lagziba és balatonozni pár napra. A lagzi pazar volt, Csopak jó kis
családi móka, volt meggy és sárgabarack, Karolina és Tihany. Aztán volt négy
hét felnőtt program, amíg a gyerekek részint Csopakon, részint Alsópáhokon,
részint Spanyolországban senyvedtek(nek, mert csak pénteken jönnek haza). Ez a
négy hét is jól sikerül, a legjobb Bandi és Zsuzsi látogatása volt, színház,
kastély, bokorlabirintus, borozás, evés-ivás. De volt még másik színház
barátokkal és ketten, másik baráti látogatás (igaz, csak egy estés),
vacsora-mozi esték itteni pajtikkal, Proms, kirándulás, vacsora rég nem látott
uncsitesóval, szombati piacra menés, (és ott török tv paprika, és következésképp
lecsó). De nem csak léháskodtunk ám, kipucoltuk a kertet és a házat, tíz zsák
cuccot elcipeltünk a charity shopba, a fiúknak beszereztem az őszi/téli
kollekciót, szóval hasznosak is voltunk. Egyszer még majdnem munkahelyet is
váltottam, de végül aztán nem (egy rövid idore felmerült, hogy elmenjek egy
hedge fundhoz valamiféle compliance jellegű munkakörbe, de aztán különböző okok
miatt inkább nem mentem). És most már nagyon várom a gyerekeket haza (ők
valszeg kicsit kevésbé várják), és hogy menjünk együtt is nyaralni. Summa
summarum ez egy igazán nem rossz nyár eddig. Holnap még egy Prom (Budapesti
Fesztiválzenekar), amire egy kolléganőm is megy, úgyhogy megbeszéltük, hogy
koncert után esetleg iszunk valamit. Ez jó, de azért erről eszembe jut, hogy
otthon ugyanez a felállás Tomori Erika és a Katona volt, és hát Prom meg Royal
Albert Hall ide vagy oda, azért az volt az igazi. Nade majd karácsonykor…
Yves Klein kiállítás a Blenheim kastélyban
A piaci termés feldolgozva
Esküvői idill
