Mint a moziban

Megkezdtem ténykedésemet a bíróságon. Kicsit olyan mintha egy tv sorozatban lennék. Pontosabban nem is egyben, hanem legalább kettőben. Az egyik egy ilyen Upstairs Downstairs szerű, a másik a Derrick, de néha van egy kis Benny Hilles beütés is.

      

Az első napon volt egy kis megbeszélés, ahol köszöntöttek minket, és elmondták, hogy mennyire nagyszerű lehetoség ez, és mennyit fogunk tanulni (ez igaznak tűnik), és aztán egy bíró arról az ügyszakróol, ahová be vagyunk osztva (én a Chancery Divisionben vagyok) tartott egy kis idegenvezetést az épületben. Hármunkat egy kedves bíró bácsi kísérgetett, aki a túra után be is invitált a szobájába, és megkínált kávéval. Miközben kávéztunk, elmesélte, hogy milyen is volt, amikor ő kezdő bíró volt, de sajnos nem nagyon tudtam odafigyelni, mert az ingén a legfelső és a legalsó gomb között az összes többi ki volt gombolva, és ahogy ült a fotelben, és félrecsúszott a nyakkendője, szétnyílt az ing, és teliben lehetett látni a hasát. Nem az van, hogy nagyon szép vagy nagyon csúnya hasa van, de nehéz volt a látványtól eltekinteni, egész addig, amíg a titkára meg nem érkezett egy lenyomós kávéfőzővel, amiben a friss kávé volt, és a bíró bácsi olyan vehemenciával nyomta le a rudat, hogy szökőkútként spriccelt ki a kávé az asztalára (ami amúgy zsúfolásig volt pakolva mindenféle cuccal). A kávézökőkút idejére nem figyeltem a felsétestére. Miután megvolt a bevezető kávézás, és kiváltottuk a biztonsági kártyánkat (amit a sikeres biztonsági ellenőrzést igazoló levél fejében állitottak ki), mindenki mehetett a bírójához. Az enyém egy nagyon kedves 68 éves bácsi, akit szólíthatok a keresztnevén, amikor a szobájában vagyunk, de a folyosón azért Bíró úrnak kell hívni. Az van, hogy ez a dolog úgy van kitalálva, hogy a kis asszisztensek a bírók szobájában ülnek. Ami egyfelől jó, mert szép nagy világos szobája van, sőt meg a nescaféját is felajánlotta használatra, másfelől viszont elég feszengős is. Különös tekintettel arra, hogy itt senki sem próbálkozik fenntartani annak a látszatát, hogy a bíró is csak olyan mint a többi ember, nem kell ebből nagy ügyet csinálni. Ellenkezőleg, kicsit olyan mintha időutazáson lennék az ötvenes évekbe. Van például az, hogy pontban déli egy orakor megérkezik a titkarnő egy tálcával, rajta az aznapi leveske és valami gyümölcs (tudatosan táplálkozik a bíró), leteszi a tálcát az asztalra, bíró bácsi nyakába teszi a kockás szalvétát, bekanalazza a levest, elfogyasztja a gyümölcsöt, majd a titkárnő leszedi az asztalt. Gondolom, Churchill is így csinálta. Második napomon részt vettem egy felesküdtetésen, amikor beiktattak egy új bírót. Ott volt a bírói szervezet fő és néhány al feje, mindenki mikulás gunyában, jegesmedveszőr kapucnival és váll alá érő parókával. Ő a fő fej, de a többiek is így néztek ki. Mondtak sok beszédeket, aztán mindneki kezet rázott az új bíróval. Aztán másnap folytatódott a móka. Volt egy “tárgyalás”, ahol az új bíró chamberjéből (az olyan mint egy ügyvédi iroda, csak barristereknek, akik olyanok mint az ügyvédek, de csak ők beszélhetnek a bíróságokon és nevetséges parókát viselnek, ami ezek szerint megrendelhető az amazonon) többen vicces perbeszédben méltatták az új bírót, aztán a bíró mondott egy kis beszédet. A beszédben köszönetet mondott a feleségének, és elmesélte azt a sztorit (amit amúgy mar előző nap is elmeséltek), hogy egyszer volt egy ügye, ami miatt 2 hónapra Bermuda szigetére kellett utaznia, de a 2 hónapbol 9 lett, miközben a felésege otthon volt a négy gyerekükkel. Ekkor kibújt belőlem a feminista, és azt gondoltam magamban: “Bazmeg.”. Mert valahogy ez a kis esemény, meg ez a sztori olyan jól leírja az egész magát udvariasnak és gálánsnak gondoló hímsoviniszta közeget, ami, mint azt fenti, kifinomult gondolatmentem is mutatja, eléggé irritál engem.

Csütörtökön és pénteken alkalmam volt bepillantani a downstairs részbe. A bíróm ugyanis szabadságon van, házasodik a lánya, és amikor ő nincs bent, akkor nem mehetek be a szobájába. Úgyhogy ezidőre a titkarnője asztalánál ültem (aki szintén nincs bent, amikor a főnöknek nem kell levest vinni). Az épulet úgy van kialakítva, hogy körben szép nagy ablakos szobák vannak, ezek a bírók szobái, szép nagy íróasztalokkal, könyvespolcokkal, nálunk kis hűtő is van a tejnek stb., az emelet közepén pedig, ahol nincs ablak, ott ülnek ilyen kis dobozkaban a titkarnők/titkarok. Itt megy a pletykálkodás, az emberek megbeszélik, hogy mik a jó tévésorozatok, és, hogy finom-e a szendvics a sarki kávézóban, folytott hangon szidják a bíróikat, akik kiszámíthatatlanok, és utolsó pillanatban szólnak nekik ezért vagy azért, és bosszankodnak az értetlen ügyfeleken. Itt alacson álmennyezet van, rengeteg iratos doboz szanaszét dobálva, és fax gép. És már az én fülem is simán leveszi, hogy teljesen más kiejtéssel beszélnek itt középen a népek, mint a szélső szobák lakói.

Mivel ma nincs itt a bíróm, és a jövő heti perre már elolvastam, amit el kellett olvasni (sőt egy hercig kis táblázatot is rittyentettem neki), ma kölcsön lettem adva egy másik bírónak. Eredetileg arról volt szó, hogy bemehetek megnézni egy előkészítő tárgyalást, de végül az lett belőle, hogy ha már ma beültem, akkor majd novemberben, amikor az igazi tárgyalás lesz, akkor át leszek helyezve ahhoz a másik bíróhoz, és neki fogok segíteni. Namármost az ember azt gondolná, hogy egy polgári bíroságon csupa száraz ügy van, szerződés értelmezés, elévülés vizsgálgatása, jogalap nélküli gazdagodás (ezek a jövő heti tárgyalás témái). Hát nem. Kiderült, hogy bűnügyi tévéfilmsorozatba is belecsöppenhet az ember, mint ahogy én most belecsöppentem, és novemberben pedig nyakig fogok úszni benne, gondolom utána már majd csak sötét napszemüvegben és alszakállban mehetek ki az utcára. Az ügy ugyanis arról szól, hogy egy ukrán hölgy hozzáment feleségül egy angol úrhoz, az angol urat az első házassagi évfordulón titokzatos körülmények között elütötte egy autó, melynek következtében sajnálatos módon kettészakadt (a szó szoros értelmében), és most az angol úr családja ki akarja golyózni az ukrán hölgyet a hagyatékból, mondván, hogy ő ölette meg a férjet. Tekintve, hogy a büntető eljárás Ukrajnában zajlik, pontosabban nem igazán zajlik, kénytelen lesz egy angol polgári bíró döntest hozni abban a kérdésben, hogy akkor most tényleg az asszonyka tette-e el láb alól aput vagy sem. Már ez az előzetes tárgyalás elég abszurd volt, elhangzott többek között a “félvilági” kifejezés (lévén anyu korábban rúdtáncos volt), illetve a “professzionális és amatőr nő” distinkció. Mindkettő tisztességben megőszült angol úriemberek szájábol.

Érdeklődessel várom a jövőheti eseményeket.    

Lábjegyzet

A múltkori poszthoz. A munkahelyzet nem oldódott meg, de lesz benne egy vicces zárójeles rész. Jövő hétfőtől év végéig ugyanis fogalmazó (vagy valami olyasmi - judicial assistant) leszek a fővárosi bíróságon (High Court). Ez csak úgy tök véletlenül jött, meghirdették, hogy lehet jelentkezni ilyen pár hónapos bírósági melókra, és jelentkeztem, és felvettek. Itt a hivatalban pedig elengedtek, okosodjak csak, sőt még a bírósági fizetés és a sajat fizetésem közti különbséget is megfinanszírozzák.

A feladatom az lesz, hogy a bíróbácsival vagy bírónénivel eljárjak tárgyalásra, összefoglalókat írjak a periratokból, kutassak, és döntéseket szövegezzek. Persze három hónap alatt egy ügyet sem fogok látni teljesen végigmenni (azért nem minden megy olyan gyorsan, mint amikor a pókos asszony elmeszeli Borist), de azért biztos látok majd érdekes dolgokat. Pénteken már lesz egy kis pofavizit az egyik bíróbácsival, aki mondanom sem kell egy Sir. Az alapállás itt is az lesz, hogy a többi judicial assistant mind angol lesz, és mind minimum tíz évvel fiatalabb nálam, és mindnek lesz oxbridge-i diplomája, de persze ők erről nem tehetnek, nem hibáztatom őket. Akárhogy is, örülök, hogy lesz részem egy ilyen kis kalandban, ha másért nem is, biztos lesznek vicces sztorik, amiket megoszthatok veletek itt a blogon.

Sőt, már volt is egy. Át kellett esnem egy biztonsági átvilagításon, ami egy bazi hosszú kerdőív kitöltésébél állt. Cirka egy-két héttel azután, hogy kitöltöttem a nyomtatványt, kaptam egy emailt, amiben ez állt:

"Én intézem a biztonsági átvilágítását. További informaciókra van szükségem. Kérem, konfirmálja a következő informaciót: édesanyja családnevének eredete. Köszönettel, xy" Na, gondoltam rajtakaptak, pontosabban anyukámat rajtakapták (nekem persze nem szólt, hogy egy nemzetközi kémhálózat tagja, na mindegy). Válaszoltam, hogy kedves xz, anyukám vezetékneve egy magyar keresztnév, angolul Nicholas, ami vezetéknévként is hasznalátos. Üdvözlettel. Gondolkoztam, hogy ejtsek-e szót a Mikulásrol, vagy linkeljem-e be a vonatkozó wikipedia szócikket (“mint az közismert”), de aztán nem voltam ehhez elég punk. Nem jött semmi válasz, de pár nap múlva kaptam egy emailt, hogy megfeleltem a biztonsági átvilagításon. Sikerült átrázni őket.