Mondom én, hogy jó ez a december – képekkel tudom igazolni

Már két hete nem vizsgázom. A felszabadult időt elég sok jó dologgal ki lehet tölteni: Szilvivel nachosozni és kémes filmet nézni a moziban. Péter villámlátogatása apropóján kávézóban reggelizni, egy felhőkarcoló 35. emeletén berendezett pálmaházból lenézni Londonra,

kelbimbó tempurát enni a sarki kocsmában (nyilván parasztvakítás, de azért jól csúszik), faágakból összerakott fákat nézni az Ai Weiwei kiállításon.

Marshmellow-t sütögetni a karácsonyi díszítéssel rogyásig megrakott Kew Gardensben.

Szakácsnak beöltöztetni Matyit az évvégi középkori kastélyos iskolai bulira.

Megnézni Gabeszt az iskolai karácsonyi produkcióban (baromira meg volt sértve, hogy nem kapta meg József szerepét, ami ugyan néma szerep, de kézen fogva meg lehet sétáltatni Máriát) – az alábbi isteni homevideo részlet az előadás egyik csúcspontja, az „Angry song” az előtte lévő szöveges résznél, a kislány elrontja a szöveget és azt találja mondani, hogy „Actually no, I want to make a snowman.” a helyett, hogy „Actually, I want to make a snowman.” e baki nyomán olvasható le Gabesz szájáról, hogy „egyébként actually” és a megsemmisítő biggyesztés (kicsiben jobban látszik, mert szar a minőség).

Kakaós csigát sütni Kondor Andris szülinapjára, boeuf burgignont főzni Peti szülinapjára, ipari mennyiségben zabálni a mince pie-t, belenyalni a gyerekek forrócsokijába, és rájönni, hogy a Beltane and Pop adja a legjobb forrócsokit, amit eddig ittam (Gabesznak nem ízlett, neki az ízlik, amit a „zöld királylányban” szoktunk venni – a helyes megfejtők között decaf szója lattét sorsolunk ki).

Hangyányival kevésbé jó, amikor a gyerekeknek 40 fokos láza van és hánynak, de az szériatartozék. Jövő héten folytatódnak a vigasságok (Matyi karácsonyi fellépése, christmas cracker buli nálunk), aztán irány Budapest. Azért ezek mellett elég szordínósan de belefogtam a munkakeresés projektbe (hát meglátjuk).

December, csuhaj!

Végre vége a novembernek, amit természetesen leginkább azért vártam, mert vége a vizsgának is. Még mielőtt megkérdezitek, nem nem tudom, hogy sikerült, a felkészítő tanfolyamnak ugyanis sikerült elérnie, hogy akkor se legyek biztos magamban, ha biztos vagyok, és akármit is mondok/írok, gondoljam azt, hogy ez hülyeség/kevés/szar. Ennek ellenére nem gondolom, hogy végletesen elcsesztem volna mindent, bár kétségkívül volt egy pár dolog, amit elcsesztem, úgyhogy leginkább abban kell reménykedni, hogy volt 25-30 százaléknyi ember, akik még nálam is jobban elcseszték. Vicces amúgy hat napot eltölteni (a végén kezdett amúgy olyan érzésem lenni, mintha az örökbecsű „Idétlen időkig” című filmben volnék), hogy az ember megpróbálja kikeresni a tömegből, hogy kik azok, akik rosszabbul teljesítenek mint ő. Ez nem volt könnyű, mert a vizsgázók többsége menő ügyvéd volt, akik mindenféle nagy irodákban fontos pozíciókat töltenek be a világ minden táján, és általában nagyon magabiztosan nyilatkoztak minden témában. Üdítő kivétel volt a nigériai csákó, akinek láthatóan meglepetést jelentett, ami a vizsgán zajlott, és próbálta azzal bíztatni magát, hogy végső soron itt leginkább a képességeinket mérik föl és nem a jogi tudásunkat. Ez egy, ha van még kb. 80 ilyen, akkor jó vagyok.

De akár így, akár úgy most már vége van, és így két nap elteltével a gyomromból is kezd kiállni a fájás. Most már nincs más dolgom, mint hogy szerezzek valami jó kis melót. Sajnos egyelőre nincs időm belekezdeni, mert nagyon sok dolgom van. A színezéssel például eléggé el vagyok maradva, aztán sürgősen meg kéne nézni néhány agynélküli sorozatot, nem beszélve arról, hogy soppingolni is kell. Szóval egyáltalán nem vagyok unatkozó háztartásbeli, nagyon is elfoglalt háztartásbeli vagyok. Például rádiót is kell hallgatnom, mert Petitől kaptam ajándékba egy rádiót, ami csodák csodája fogja a rádióállomásokat és sugározza a rádióadást. Volt nekem valaha ilyenem, de aztán elromlott, meg jöttek a gyerekek, nem volt rá alkalom stb., úgyhogy kikopott az életemből, de most, hogy elfoglalt háztartásbeli vagyok, és sokat sürgök-forgok a konyhában, újból van mód rádiót hallgatni, és mondhatom pompás. Egyelőre a BBC 3-at hallgatom, ami az itteni Bartók, olyannyira hogy a műsorok is ugyanazok (a hét zeneszerzője, muzsikáló reggel stb.), sőt még a bemondók is ugyanúgy intonálnak, pontosabban ugyanúgy nem intonálnak. Viszont nem kell közben mti híreket hallgatni, ami kifejezetten üdítőleg hat az idegekre.

Mindenkinek szép napot, jó színezést, békés boldog lakásdekorálást és süteménysütést kívánok, nem érek rá itt tovább írogatni.

És az obligát fényképek, ezúttal a karácsonyi vásárból (igen, a karácsonyi vásár pont olyan volt, mint ahogy a fényképekből kitűnik, de a gyerekek remekül mulattak).