Mondom én, hogy jó ez a december – képekkel tudom igazolni

Már két hete nem vizsgázom. A felszabadult időt elég sok jó dologgal ki lehet tölteni: Szilvivel nachosozni és kémes filmet nézni a moziban. Péter villámlátogatása apropóján kávézóban reggelizni, egy felhőkarcoló 35. emeletén berendezett pálmaházból lenézni Londonra,

kelbimbó tempurát enni a sarki kocsmában (nyilván parasztvakítás, de azért jól csúszik), faágakból összerakott fákat nézni az Ai Weiwei kiállításon.

Marshmellow-t sütögetni a karácsonyi díszítéssel rogyásig megrakott Kew Gardensben.

Szakácsnak beöltöztetni Matyit az évvégi középkori kastélyos iskolai bulira.

Megnézni Gabeszt az iskolai karácsonyi produkcióban (baromira meg volt sértve, hogy nem kapta meg József szerepét, ami ugyan néma szerep, de kézen fogva meg lehet sétáltatni Máriát) – az alábbi isteni homevideo részlet az előadás egyik csúcspontja, az „Angry song” az előtte lévő szöveges résznél, a kislány elrontja a szöveget és azt találja mondani, hogy „Actually no, I want to make a snowman.” a helyett, hogy „Actually, I want to make a snowman.” e baki nyomán olvasható le Gabesz szájáról, hogy „egyébként actually” és a megsemmisítő biggyesztés (kicsiben jobban látszik, mert szar a minőség).

Kakaós csigát sütni Kondor Andris szülinapjára, boeuf burgignont főzni Peti szülinapjára, ipari mennyiségben zabálni a mince pie-t, belenyalni a gyerekek forrócsokijába, és rájönni, hogy a Beltane and Pop adja a legjobb forrócsokit, amit eddig ittam (Gabesznak nem ízlett, neki az ízlik, amit a „zöld királylányban” szoktunk venni – a helyes megfejtők között decaf szója lattét sorsolunk ki).

Hangyányival kevésbé jó, amikor a gyerekeknek 40 fokos láza van és hánynak, de az szériatartozék. Jövő héten folytatódnak a vigasságok (Matyi karácsonyi fellépése, christmas cracker buli nálunk), aztán irány Budapest. Azért ezek mellett elég szordínósan de belefogtam a munkakeresés projektbe (hát meglátjuk).