Vállalkozók gyöngye

Előzmény: egy cég belespamelt a postaládámba egy hirdetést, hogy ők egy fordított fejvadász cég, azzal foglalkoznak, hogy az adott álláskereső mókust a szárnyuk alá veszik, megkeresik a neki megfelelő pozíciókat és lényegében meg is szerzik, mindezt csekély sikerdíj fejében. Ez kicsit úgy hangzott, mint ami túl szép, hogy igaz legyen, de azért írtam nekik egy e-mailt, amiben leírtam, hogy úgy tűnik, hogy nem vagyok egy jollyjoker a munkapiacon, és a hozzám hasonló nehéz esetekkel is foglalkoznak-e, és ha igen, mik volnának a feltételek. Nem válaszoltak, elfeledkeztem az egészről. Tegnap csöng a telefon. 

Pacák a vonal túl oldalán (recseg a vonal): Jó napot! Hbrhbr vagyok a hbrhrr, és úgy tudom Ön küldött nekünk egy üzenetet, tényleg küldött? Does that make sense?

Én: Ne haragudjon, nem értettem jól, melyik cégtől telefonál?

P: Igen, hihihi-hahaha, a SpeakToMyAgent. Nekünk irt üzenetet. 

Én: Igen, tényleg, ne haragudjon, elfeledkeztem a dologról, de tényleg én írtam Önöknek. Hallgatom. 

P: Hát ha irt nekünk, akkor nyilván olvasta a marketing anyagunkat, hihihi-hahaha...

Én: Igen. 

P: Mi egy olyan cég vagyunk, amit úgy kell elképzelni, mint egy fordított fejvadászt (itt elmondta még egyszer, ami a marketing anyagban benne volt, amiről épp 30 másodperce tisztáztuk, hogy olvastam). Does that make sense?

Én: Igen.

P: Nos, tehát, igen, hihihi, amit az üzenetében ír, az hát, hihihi, valóban nem tűnik életszerűtlennek. Mert hát ugye vannak olyan skillek, amik jól költöztethetők, ilyen például a programozás. 

Én: Igen, hát én pont nem vagyok programozó. 

P: Hihihi, hát igen, és hát a jog, hát az nem pont ilyen. Bár biztos vannak olyan részei, amik azért hasonlítanak, de háááát hihihi-hahaha ez azért nem egyértelmű. 

Én: Valóban. 

P: Nos igen, tehát, amit mi ajánlunk, az két fajta csomag. De lehet, hogy az egyik az Ön számára nem lesz elérhető, erről még beszélnem kell a kollégáimmal, illetve meg kell néznem a CV-jét. 

Én: De azt hiszem töltöttem föl CV-t. 

P: Iiigen, de a formátum, szóval abból csak néhány sort tudtam megnézi, széttöredezve, szóval... 

(Háttértből hangos kutyaugatás hallatszik. Pacák beszél valakihez a háttérben.)

P: Egy pillanat türelmet kérek.

(Kutyaugatás. Beszélgetés.)

P: Igen, szóval két csomag. Szóval van egy olyan csomagunk, ahol készítünk Önnek egy e-mail fiókot és egy telefonvonalat, és ezeken keresztül bonyolítjuk az álláskeresést, hogy monitorozni tudjuk, hogy mi történik. Természetesen ezekről Ön is küldhet e-mailt és telefonálhat. És akkor figyeljük a hirdetéseket, küldünk jelentkezéseket és beszélünk fejvadászokkal. Does that make sense?

Én: Ezeket már mind csinálom. Van e-mail fiókom és telefonom, és küldöm a jelentkezéseket, és beszélek fejvadászokkal. A gond az, hogy ezzel eddig nem jutottam sokra.

P: Hát igen (kutyaugatás), az Ön helyzete hihihi-hahaha nem egyszerű. De ahogy mondtam, két csomagunk van. Az egyiknél havi 250 fontot kérünk, és 5% sikerdíjat (itt nagyon hosszan elmagyarázta a sikerdíj vetítési alapját és számítási módját). Ez egy nagyon személyre szabott szolgáltatás. Van a másik csomagunk - de őszintén szólva nem tudom, hogy ez Önnél felmerül-e, ezt majd, ha olvastam a CV-jét még vissza kell térnünk erre - ahol nem kérünk fix díjat csak 10% sikerdíjat. A szolgáltatás lényegében itt is ugyanaz. Does that make sense? 

Én: Igen. 

P: (hangos kutyaugatás) Rendben, hát akkor én most küldenék is egy szerződést, azt át tudja nézni, és hát nem hosszú, meg Ön jogász, hihihi-hahaha, szóval ha van kérdése, szívesen válaszolunk. (Itt hosszan elmagyarázza, hogy milyen adobe aláíró programban fogja küldeni a megállapodást.) És tudja mit, legyen az, hogy akkor, amikor ezt megkapja, akkor arra válaszul azért küldjön egy CV-t addig is, amíg átnézi a szerződést. Does that make sense?

Én: Igen. Rendben. Várom. Köszönöm. 

Szerintetek, kezdjem el perkálni a havi 250 fontot nekik?

Február

Kicsit reméltem, hogy mikor a legközelebbi blogot írom, már beszámolhatok valami előrehaladásról a szakmai fronton, de most eléggé úgy tűnik, hogy pontosan sohanapjánkiskedden kellene megírnom a blogot, ha valóban meg akarnám várni ezt az alkalmat. Ebből kitalálhattátok, hogy az álláskeresés nem megy jól. Viszont azóta már sütöttem rugelachot, babkát és aranygaluskát, az eheti projektem pedig marcipános mandelbrot (aka biscotti) lesz.

Az önkénteskedés terén ennél hangyányival jobb a helyzet, mert ott viszont már voltam interjún, és megfelelni látszottam a fűszálegyengető pozícióra (ezt most nem lekicsinylően mondom, mert igazából annyira tetszik nekem az a hely – Fulham Palace és kertje – hogy heti egyszer szívesen járkálok körbe-körbe és barátságosan elbeszélgetek a látogatókkal, és tájékoztatom őket az épp futó programokról, és udvariasan megkérem őket, hogy ne szarassák a kutyájukat a gyepre). De már ez is másfél hete volt, és azóta megint elnyelte őket a föld, szóval nem tudom, hogy leszek-e valaha fűszálegyengető.

Lakás ügyben business as usual. Például ígéretet kaptam az ingatlanügynökségtől, hogy hamarosan kiküldik a tetőfedőt, hogy megnézze, hogy tud-e valamit tenni a no. 7-es beázás ügyében, és negyedik nekifutásra sikerült becsukniuk a fürdőszobában a tetőablakot, aminek a motorja úgy romlott el, hogy az ablak épp nyitva volt. Kisebb szépséghiba, hogy azt még nem sikerült megoldaniuk, hogy ki is lehessen nyitni, így most zuhanyozás után csöpög a plafonról a víz.

Ellenben. Mindenféle más fronton óriási előrehaladásokról tudok beszámolni. Gabesz például gagyog angolul (echte brit akcentussal), és a tanítónénije már-már könnyes szemmel beszélt a fogadóórán arról, hogy milyen okos és ügyes, olvasásban például kenterbe verte anyanyelvi kis pajtijait. Matyi is haladgat, neki nyilván sokkal nehezebb a dolga, mert tőle már azt várnák, hogy szövegértsen és tudjon beszélni az olvasottakról, ami nyelvtudás hiányában azért elég nehéz feladat. De azért őt is megdicsérték, hogy lelkes és igyekszik. Ja és a beilleszkedés jegyében beírattuk őket focizni. Hááát, mit mondjak, meglátszik, hogy a családban nem nagyon erős a foci gén, konkrétan egyik sem igen bír belerúgni a labdába, de az akadémikusok focicsapatában biztos nem fognak majd nagyon kilógni a mezőnyből (de).

A kulturális életünk is nagyon felpörgött, Szilvivel mozimaraton keretében egy nap két filmet is megtekintettem, és voltunk Eddie Izzard shown, tudjátok, ő a death star canteen fickó, akinek mi nagy rajongói vagyunk, és eddig az összes showját megnéztük dvd-n, de most hogy egy ilyen világvárosban lakunk, elmentünk megnézni élőben is. És nagyon sokat röhögtünk.

Ágival pedig gasztro fronton húztunk bele, mert elmentünk Yotam Ottolenghi egyik éttermébe. A gasztrogyengébbek kedvéért, ő most itt az új Jamie Oliver vagy mi, egy izraeli pacák, aki nagyon jó zöldséges kajákat csinál, ami Izraelben talán nem lenne akkora szám (mert ott tapasztalatunk szerint kábé minden sarkon jobbnál jobb zöldséges kajákat csinálnak), de Angliában eléggé beletrafált a piaci résbe. És amúgy tényleg pazar a hely (NOPI) és a kaja is nagyon finom volt.

És végül de nem utolsó sorban óriási kő esett le a szívemről, amikor kiderült, hogy az egyhetes half term szünetre csak sima számolós és olvasós feladatok vannak feladva, és nem kell családi házifeladat keretében megépíteni a Panama-csatornát száraztésztából.