Nyári különkiadás

Nem úgy mint a silány amerikai sorozatokban, ahol nyáron nem is adnak részeket, itt a blogon éppen nyáron hág tetőfokára az izgalom, sőt jön a fordulat, és még szörnyeket is szolgáltatunk.

A szörnyek fejtetű formában vannak jelen mostanság az életünkben, mert Matyi első osztályú, igen virulens fejtetveket importált a hanyatló nyugatról. Egész évben sikerült ellenállnunk a támadásaiknak (pedig folyamatosan jöttek a levelek az iskolából, hogy mindenki nagyon figyeljen oda, mert fejtetvek garázdálkodnak), de úgy látszik utolsó héten lankadt a figyelmünk, mert hazaérkezésünk másnapján egy méretes kolóniát fedeztem fel elsőszülöttem fején. És akkor megkezdődött az ádáz küzdelem. Eleinte a tetvek álltak nyerésre, ugyanis átterjedtek Gabeszra, majd a család – közelebbről meg nem nevezett egyéb tagjaira (félve mondom, de nekem egyelőre nem volt) – azóta viszont a patikákban kapható valamennyi szer egyszerre és igen sűrűn történő alkalmazásával, valamint a napi uszkve háromórás családi kurkászással sikerült a serkeszámot családi összesitésben napi öt alá szoritani. Még nem akarom elkiabálni a dolgot, (és nyilván, ahogy e sorokat irom, rögtön elkezd gyanúsan viszketni a fejem, remélhetőleg pszichoszomatikus alapon), de mintha már látnám derengeni a fényt az alagút végén. Azt azért meg kell mondanom, hogy nem igazán élvezem a tetűvadászatot, ha muszáj választani, akkor már inkább a pokémon.

A másik, némileg örömtelibb fejlemény, hogy ma este aláirtam egy munkaszerződést a Thomson Reuters céggel, ahol – ha átmegyek a mindenféle háttérvizsgálaton, én nem derül ki rólam, hogy körözött bűnöző vagy notorius hitel vissza nem fizető vagy valami hasonló vagyok, akkor – augusztus 30-án munkába állok itt. Vagyis nem leszek ügyvéd, de azért joggal fogok foglalkozni, alapvetően háttéranyagok irása és karbantartása, illetve az azokhoz szükséges kutatások elvégzése lesz a feladatom. Ez legelőször is nagyon jó hir, mert rendszeres olvasóknak nem kell ecsetelnem, hogy hogyan viszonyultam a munkanélküliséghez. Másodszor is jó hir, mert ezt teljesen saját erőből, mindenféle protekció nélkül sikerült megszerezni, csak úgy jelentkeztem egy hirdetésre, behivtak interjúra, és megkaptam az állást (ami hat hónap és kétszáz elküldött jelentkezés után nagyobb fajta csodának tűnik). Harmadszor is jó hir, mert ez egy jó cégnek tűnik, és érdekel, amit csinálni fogok, sőt bizonyos szempontból kényelmesebb is, mint az ügyvédség, mert nem kell az ügyfelekkel vesződni, az ember csak osztja az észt és kész, ráadásul a legyártandó papirok mennyisége is kisebb, és – remélhetőleg – a lényegiekre szoritkozik, nem beszélve a 35 órás munkahétről (9-től 5-it az 1 órás ebédszünettel együtt), ami kimondottan baráti. Ugyanakkor viszont kicsit ijesztő is, mert akkor most nem leszek ügyvéd, ami azért eléggé szerettem lenni, és ki tudja, hogy valaha leszek-e még, és persze ez egy eléggé kezdő állás, és ki tudja, hogy van-e és hová előre ésatöbbiésatöbbi, ami az én kellemesen rugalmatlan és parázós egyéniségemből előjön egy ilyen váltás esetén.

Szóval az új évad előtt egy ilyen faszányos kis cliffhangerrel kedveskedem a kedves olvasóknak (és magamnak), természetesen kizárólag a hirdetési bevétel növelése érdekében. Új epizódokkal jelentkezünk szeptemberben. Drukkoljatok!