Toljuk

Így a második évben már vannak szokásos dolgaink.

Például megint voltunk annak a kislánynak a szülinapi buliján, akinek a buliján tavaly találkoztunk Eitannal a leszbikus izraeli pár Disney hercegnőnek öltözött kisfiával. Most Eitan nem volt ott, ott volt viszont a nagypapa, aki egy az egyben olyan volt, mint az idős bácsi a Négy esküvő, egy temetés-ben (Tudjátok: „Bride or groom?” „It should be perfectly obvious I’m neither.”). Egy ponton kiderült, hogy mi magyarok vagyunk, öt perc múlva odajött hozzám, és elkezdte mesélni, hogy van neki egy lengyel barátja, Andrzej Grabowski (vagy valami hasonló), aki Dél-Afrikában, Cape Townban lakik. Kicsit gondolkoztam, hogy erre mi a megfelelő reakció, és kicsit félve mondtam, hogy az nagyon jó, mi ellenben magyarok vagyunk. Egyáltalán nem jött zavarba, hanem azon nyomban Petihez fordult, és megkérdezte tőle, hogy ismeri-e Andrzej Grabowskit Cape Townból, aki neki nagyon jó barátja. Sajnos Peti is olyan party pooper volt mint én, és mondta, hogy sajnos nem volt még szerencséje Andrzejhez. Ezután még sok részletet tudtunk meg Andrzejről és kedves családjáról. Ezek után igyekeztünk mindig sürgős feladatokat találni a konyhában, amikor a nagypapával beszélgetésbe kellett volna elegyedni. (Szerencsére mindig volt valami sürgős feladat, mert kb. húsz embernek annyi kaja volt, ami kétszáznak is elég lett volna, mindig érkeztek még újabb és újabb és újabb tálak mindenféle, többségében közel-keleti kajával.)

Aztán voltunk megint Bristolban, meglátogatni a norvég-indiai barátainkat. Megint nagyon jól sikerült. Voltunk kilátóban, játszótéren (csak nem?), csúszdáztunk sziklafalon, voltunk állatkertben, ettünk sok finom indiai kaját, nagyon kellemes volt.

Az iskola beindultával visszatértek az életünkben a „kreatív” házi feladatok is. Mivel Roald Dahl 100 éve született, mostanság a csapból is ő folyik, és A barátságos óriás apropóján az egyik házi feladat egy álomüveg készítése volt. Ez azt jelenti, hogy Matyinak le kellett írnia egy álmát, és aztán azt meg kellett valósítani egy befőttes üvegben. Matyi azt álmodta egyszer, hogy egy nagy tóban lebeg, és hol lemerül, hol feljön a felszínre. Ilyen lett a befőttes üvegben.

Jövő hétre pedig powerpoint prezentációt kell készíteni a lakásban található fényforrásokról (és ez vajon honnan jött???), egyelőre ötletem sincs, hogy mit csináljunk, mert nem meglepő módon a lakásunkban nem túl sok fajta fényforrás található. Van ugyanis lámpa, abból is leginkább álmennyezetbe süllyesztett led, oszt annyi. Ez nem tudom, hogy fog kitenni egy ppt prezentációt. (Első slide: a lakásunkban van lámpa, második slide: egy fénykép a lámpáról, harmadik slide: a lámpa árammal működik, negyedik slide: Köszönöm a figyelmet!)

És akkor, hogy már kishíján britek vagyunk (például szorgalmasan nézzük a Great British Bake Off című kiváló műsort, ami itt akkora szenzáció, mint otthon Zámbó Jimmy volt fénykorában), megjött a honvágy. Például teljesen váratlanul felvillan előttem az Üllői út Kálvin tér felőli szakasza, és valami bizsergető érzést érzek. Ezt überelje, aki tudja. 

(Lehet ennek némi köze ahhoz, hogy a munkahelyzet nem ideális. De emiatt most nem akarok nyávogni, mert még a végén azt hiszitek, hogy nekem aztán semmi sem jó.)

Bristol