Fejlemények

Legnagyobb sajnálatomra a stúdió úgy döntött, hogy törli a "Fekete özvegy" című sorozatot, mert a színészek visszaléptek a szereptől. A szerencsétlenül járt angol milliomos (?) családja ugyanis úgy ítélte meg, hogy nem biztos, hogy jót tenne a renoméjuknak ha az elhunytról esetleg megváltozna az a kép, hogy egy köztiszteletben álló angol úriember, akit egy ukrán éjjeli pillangó behálózott, majd hidegvérrel eltett láb alól, hogy rátegye a kezét a vagyonára. Legalábbis ezzel magyarázom, hogy a felek megállapodtak még a tárgyalás megkezdése előtt, méghozzá oly módon, hogy a család - aki azért perelt, hogy az ukrán hölgyet kicsemberintsék az örökségből - teljes egészében letette a fegyvert. Nyilvános, a bíróságon felolvasandó nyilatkozatban kijelentették, hogy már nem vádolják azzal anyut, hogy meggyilkoltatta aput, és egye fene övé lehet az örökség törvény által őt illető része is, valamint a költségek nagy részét is álljak. Így mulat egy angol úri család.

Az ügy, amire most be vagyok osztva nem annyira egzotikus, nincs benne egyetlen láb alól eltett milliomos sem. Az egész sztori elég hervasztó.  Az történt ugyanis, hogy egy rafkós adótanácsadó cég ("Zseniális Média Kft." - komeszra) kitalált egy szuper adó optimalizációs stratégiát, ami abból állt, hogy gazdag emberek, akik szerettek volna kevesebb adót fizetni, betársultak egy filmes társulásba, befizettek valami pénzt, csodák csodája a társulásnak nagy veszteségei keletkeztek, és a gazdag emberek a veszteséget elszámolták egyéb adóköteles bevételeikkel szemben, és visszakaptak egy nagy adag jövedelemadót. Aztán lehullt a lepel, és az adóhatóság elkezdte bevasalni az elkerült adót a gazdag embereken, akik most be akarják perelni a Zseniális Kft.-t mondván, hogy ők csúnyán meg lettek tévesztve, ők istenbizi csak a film üzletbe akartak beszállni, nem adót csalni, erre tessék, mibe lettek belerángatva. [Egy korábbi hasonló ügyben felmerült egy olyan érv is, hogy ahhoz, hogy ezek az emberek ténylegesen a társulásban tevékeny tagoknak számítsanak, munkaidejük legalább 10%-át olyan tevekénységgel kellett volna tölteniük, ami a filmes társulás munkáját segíti. Erre válaszul az egyik fülöncsípett pacák azt találta állítani a bíróságon, hogy de ő csomó filmet meg sorozatot nézett otthon, és neki azt mondták, hogy ezzel ezt a kötelezettséget teljesíti. És neki most nagyon szar, mert sok pénze odaveszett, és még az állásából is kirúgták, úgyhogy a csaló kft most fizessen neki kártérítést. Erre az inggombokkal hadilábon álló bb azt mondta neki, hogy "orrod attól fokhagymás".] Ez a mostani ügy is ilyesmiről fog szólni azzal a különbséggel, hogy egyelőre csak azon megy a vita, hogy ki mennyi költség biztosítékot tegyen le, mert hogy csak mostanáig - meg semmi érdemleges nem történt, és a tárgyalást nagyjából egy-két év múlvára saccolják - az alperesek költsége több mint 9 millió font, a felpereseké pedig 12 millió. A helyzetet bonyolítja, hogy sok alperes és még annál is sokkal több felperes van, akik különböző permutációkban perlik egymást. A meghallgatás úgy nézett ki, hogy csurig volt a tárgyalóterem, az első két sorban csak barristerek ültek, szigorúan középkorú (vagy fiatalabb) fehér angol férfiak, a harmadik-negyedik sorokban ültek az ügyvédi irodák képviselői, itt már volt egy-egy nő, az utolsó sorban pedig a nézőközönség, itt kiegyenlített volt a nemek aránya. A sarokban a két gyorsíró néni klimpírozott. Az egész egy '70-es évekbeli híradó riportra emlékeztetett (hogy a tévés analógiáknál maradjunk). Szóval valahogy ez az ügy most annyira nem izgalmas, és az új bb-vel sem vagyunk akkora spanok, mint BB-vel. Konkrétan egy nap kétszer szól hozzám, és az eddig elvégzett feladatok száma és minőségé is hagy maga után kívánnivalót: egy-két ügy összefoglalásán kívül a legfőbb feladatom a titkárja bevadászása, és a „kérem a kávém” üzenet tolmácsolása. Szóval remélem, hogy a hátralevő időben lesz valami izgalmasabb dolog is.

És ha mindez nem lenne elég, ma láttam BB-t a folyosón, és egy szőke csajszi loholt mögötte olyan arckifejezéssel, ahogy magamat elképzelem loholni a bírók mögött. Vagyis összebútorozott egy fiatalabb szőkével. A helyzet drámai.

 

A jó hír viszont, hogy amikor vége lesz a bíróságnak, akkor új állásom lesz. Továbbra is az FCA-ben (új olvasók kedvéért, itteni PSZÁF), de egy másik osztályon, egy magasabb beosztásban. Vagyis a várakozásokkal ellentétben mégsem kértek meg, hogy maradjak itt bírónak, de azért a helyzet így is javult egy adagot. A továbbiakat meg majd meglátjuk.

A kulisszák mögött

Kezdjük azzal, hogy kicsit rosszul érzem magam amiatt, hogy mindig gúnyolódom itt ezen az országon meg az embereken, akikkel összehoz itt a jószerencse. Mert igazából azért csomóan tök okosak/rendesek/kedvesek/nyitottak/segítőkészek, és csomó minden irigylésre méltóan jól működni látszik. Csak persze nekem szokatlan, meg ilyen cinikus kelet-európai fajta vagyok, aki csak a hasonszőrű cinikus kelet-európaiakkal érzi magát jól igazán, mert azokkal kellemesen lehet gúnyolódni mindenki máson. Úgyhogy most következzen egy ilyen lelkesedős, empatikus, szeressükegymástgyerekek poszt, aztán majd visszatér minden a rendes kerékvágásba, és lesz megint szarkazmus, mert azért mégsem változtam rózsaszín unikornissá.

Bíróság. Igaz, hogy meg csak négy hete vagyok itt és a nemecsekernők nemecsekernője vagyok (noha a levest nem én szervírozom), de azért ezen kevéske tapasztalat alapján eléggé impresszálva vagyok a bíró bácsi (továbbiakban BB - mindenféle irodalmi áthallás nélkül) teljesítménye által. Az van először is, hogy nagyon sokat dolgozik, reggel f8-ra bent van és este 7 elött nem megy haza (mondjuk ez pont nem annyira jön be nekem, mert ez persze elég jól magyarázza, hogy miért van az, hogy minden eseményen - beiktatás, búcsúztatás, ilyen-olyan beszed stb miért mindig max 80-20 a férfi-női arány, és ez ugye az én feministaszerű lelkemet nem annyira simogatja). De nem csak sokat, hanem nagyon gyorsan is dolgozik. Nem sokszor volt eddig olyan, hogy lassúnak éreztem magam a munkában, de itt nagyon. Itt úgy zajlik a pereskedés, hogy nagyon hosszú ideig, akar évekig készülnek a felek a tárgyalásra, összeszedik az összes bizonyítékot, lezsíroznak minden eljárási ügyet, és a végen, amikor ezzel megvannak, akkor közösen összeállítják a peranyagot, azt beadják, és következik a tárgyalás, ami az ügy bonyolultságától függően fél naptól akár 9 hétig is tarthat. Ilyenkor egész nap tart a tárgyalás, és tényleg ott dőlenek el a dolgok, a bíró ott ismeri meg igazan az ügyet (ugyan bizonyos dolgokat elolvas előre, de csak egy töredéket az egész iratanyagnak). És az a meglepő, hogy sitty-sutty feldolgozza az információt, belekérdez (mondanom sem kell, hogy olyanokat, amik nekem a büdös életben nem jutnának eszembe). És aztán amikor lemegy a dolog, akkor beleül a székébe, és megírja az ítéletet. Persze vannak ítéletek, amiket hónapokig írnak, de pl abban az ügyben, amiben végig ültem BB-vel a 7 napos tárgyalást, fogta magát és cirka 5-6 nap alatt megírta az ítéletet. Miközben én egy fél napig szarakodtam az egy oldalas bevezetővel, amit megkért, hogy írjak meg, ugyanaz alatt az idő alatt, ő megoldott hat jogkérdést, és megírta az azokra vonatkozó ítéletrészt. Szóval nem piskóta az ipse.

De következzenek az apró kuriózumok a bíróság bugyraiból, mert különben átkapcsoltok a másik csatornára. Kezdjük az öltözködéssel, BB tornacipőben és vászonnadrágban jár dolgozni, és mivel tárgyalni talárban megy, ezért ebben a viseletben van egész nap, amikor pedig elmegy, felveszi a kék plüss mackófelsőjét, a láthatósai mellényét, és felpattan a brinyójára. Kivéve, persze, amikor hozza a kürtöt, mert olyankor kocsival jön. BB ugyanis kürtöl egy zenekarban, nemrégiben volt koncertjük, mondta is, hogy menjek, de sajnos nem tudtam. Két darabot játszottak, az egyik egy kortárs (vagy nem) angol zeneszerzőtől volt, akit nem ismerek, de BB szerint nem vesztettem sokat, mert béna, a másik a Petruska, amit nagyon szeret (én is), de sajnos van benne nyolc hang, amit nem tud lejátszani, azalatt csak úgy tesz, mintha fújná. Azt is elmesélte, hogy a tárgyalásokon (ami délelőtt fél 11-től 1-ig és aztán 2-től n5-ig tart minden nap) mindig mentolos cukorkát szokott enni, hogy ne aludjon el. Elbüszkélkedett, hogy a 15 év alatt, amióta bíró, meg egyszer sem aludt el tárgyaláson, de többször nagyon közel járt hozzá. Ez a mostani tárgyalás az ő megfogalmazásában egy "több csomagos" tárgyalás volt, vagyis rengeteg cukorkát kellett megennie, hogy ne aludjon el. Azt is megfigyeltem, hogy tárgyalás közben nagyon rövid időkre ugyan de azért bele-bele pillant az internetbe a laptopján, amikor éppen kicsit unalmasabb érvelést vezetnek elő a felek.

Ami az én szakmai fejlődésemet illeti, nagyon sok mindent tanulok. Például, szerinem elég jól sikerült kifejlesztenem a meghajlási technikámat. Itt az a szokás, hogy amikor a bíró bejön a terembe, akkor meghajol a felek/nézőközönség fele, es azok is meghajolnak fele (meg minden egyes alkalommal amikor tárgyalás közben kimennek a teremből meg bejönnek a terembe, meghajolnak, valaki meg a bokáját is összeüti). Namármost, az egy dolog, hogy nekem önmagában ez a meghajlás elég nehezemre esik, nem elvi alapon, de valahogy nem áll rá a derekam. Az meg külön bonyolítja a dolgot, hogy én a bíróval együtt jövök be, és mellé ülök le a pulpitusra, ergo szemben vagyok mindenkivel. Szóval adódik a kérdés, a bíróval egy időben a közönség felé kell meghajolni vagy a közönséggel egyidőben a bíró felé. Hosszas tanakodás és próbálgatás után ez utóbbi mellett döntöttem, de hogy ne legyen nagyon feltűnő, ha mégsem ezt kellene csinálnom, egy kicsit olyan oldalvást hajlok meg, hogy ide is meg oda is, hoztam is meg nem is stb. Megnyugtató, hogy nem vagyok egyedül ezzel a problémával, mert amikor elmentünk sörözni a többi kis nemecsekernővel, akkor ez az este egyik fő témája volt, hogy akkor ki mikor és milyen irányban.

De minden ceremónia meg merevség ellenére azért kezdem magam egy kicsit otthonosabban érezni. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy BB nagyon barátságos, az adott keretek között már-már cimbik lettünk. Hogy mást ne mondjak, neki is a kenyérsütés a hobbija (na jó, kenyérsütő gépben csinálja, de ezt elnézzük neki), és ma fényképeket mutogattunk egymásnak a kenyereinkről.