Vacsoraparti

 Tegnap este Gabesz szülinapja alkalmából vacsorázni voltunk. A helyet, az ünnepelt jóváhagyásával én választottam. Már sokat hallottam róla, rég ki akartam próbálni, jónevű étterem, olasz konyha. Amikor megérkeztünk, pont előttünk állt meg egy taxi, amiből egy idősebb hölgy és egy fiatal csákó szállt ki. Mi mentünk be először, elvették a kabátjainkat stb. addig ők türelmesen álltak mögöttünk, a csákó, amikor ránéztem még szépen rám is mosolygott. Aztán bementünk, láttuk ahogy a csákó maga előtt terelgeti a hölgyet, ahogy az asztalukhoz mentek. Gondoltam is magamban, hogy milyen aranyos, hogy ez a fiú elhozta a nagymamáját vacsorázni. Aztán amikor leültünk, Gabesz előkapta a telefonját, és mutatott egy képet a csákóról, hogy „Te, ez nem?” „De, ő.” „De hát ez Austin Butler, aki az Elvis filmben Elvis volt.” Bár láttam a filmet, nekem nem rémlett az arca egyáltalán. Aztán eszegettünk, és Gabesz kiment pisilni. Közben láttuk, hogy az idős hölgyet, akit én a nagyinak néztem, egy másik fószer terelgeti épp a másik irányba (ekkor már gyanút fogtam, hogy lehet, hogy mégse a nagyi). A fószer nem festett valami jól, le volt lapulva a haja, meg volt görnyedve. Kisvártatva Gabesz jön vissza a vécéről, és odasúgja, hogy „Te, mindjárt jön Tom Cruise.” „Haha.” „Nem, tényleg, ott jön.” És hát ja, tényleg ott jött, ő volt a lapult hajú fószer. Gabeszt állítólag nagyon udvariasan elengedte a budi ajtóban, és rámosolygott. Volt gyerekszobája, csak gyakrabban kéne hajat mosni. Ők így hármasban vacsorázgattak, Austin, Tom és a hölgy, akiről utólagos nyomozás során kiderült, hogy tényleg nem a nagymamájuk, hanem Ruth Rogers, az étterem tulajdonosa.

Az, hogy mindeközben a mellettünk lévő asztalnál Nigella Lawson majszolta a vacsoráját, négyünk közül csak engem érdekelt, mert a srácok kevés főzőműsort néznek.

Hazafelé indulóban, az étterem előtt megkerültük a sok mercedest és rolls royce-ot, az utcán elénk sietett láthatósági mellényes pasas, hogy ha segítségre lenne szükségünk a taxi hívással, csak szóljunk bátran. Mondtam, hogy köszi, de mi busszal megyünk. Ezen jót mulatott. „Yeah right.”

Mi pedig elhaladtunk a 295-ös irányába.

U.i. Nagyon finom volt a kaja. A grillezett pepperoncino szivárvány káposztával különösen.