Mert ez itten egy nagyon is hagyományos "naplót írok, hogy a családom és a barátaim tudják, hogy mi a stájsz, és amúgy is olyan jófej vagyok" típusú blog lesz. Nekem ez fekszik. A korábbi hasonó műveim legnagyobb rajongója ezt már nem olvassa. Ilyenkor neki szokás a művet ajánlani. Hát legyen. Neki ajánlom.
Az apropó pedig, hogy költözünk. Naná, hogy Londonba, semmi eredetit nem bírtunk kitalálni. A valódi apropó persze nem ez, hanem, hogy köllött már valamit kezdenem magammal, mert részint az elmúlt hónapok történései, részint az imént a Tabán moziban egyedül (rajtam kívül egy nyugdíjas házaspár volt még a teremben) megtekintett, még az én sztenderdjeim szerint is túlontúl gügye francia romantikus vígjáték, majd ezután a naplementében-hársfaillatban hazatérés annyira megtépázták az idegeimet, hogy az volt a választás, hogy a maradék fél üveg Nutellát is megeszem, miközben arról olvasok, hogy Tunéziában lelövöldözik a turistákat, illetve, hogy Lázár János milyen színben képzeli el a felhúzandó kerítést, vagy belekezdek ebbe a jó kis blogba. Úgyhogy nesze nektek, itt a blog.
Kezdjük az alapokkal.
Mikor? - Augusztus közepén.
Miért? - Elsősorban kalandvágyból. Már ameddig a mi kis nyárspolgári kalandvágyunk terjed.
Munka? - Peti az LSE-n fog tanítani. Én még nem tudom. Most éppen megpróbálom átképezni magam angol jogásszá, aztán hátha. De ha tudtok valami szuper kreatív, jól fizető, intelekktuálisan kielégítő, ámde nem túl megerőltető munkát, ahol épp nagy hiány van a hozzám hasonlókból, bátran szóljatok.
Gyerekek? - Igen, ők is jönnek. Mindketten iskolások lesznek, ha minden jól megy, akkor valami faszányos angol állami iskolában, de ezen a téren még semmi sincs lepacsizva, úgyhogy ezek csak a terveink.
Lakás? - Még nincs. Július második hetében megyünk, és keresünk.
Meddig? - Meglátjuk. Ameddig jó a buli.
És amikor minden ilyen jól el van tervezve, akkor a nap nem átall lemenő sugarakat vetni a Bethlen-udvarra, a hárs meg illatozni, nem beszélve a virágokról a teraszon, amik meg megátalkodottan pompáznak, és akkor felmerül, hogy de tényleg minek is? meg vagyunk mi húzatva, vagy mi van? (ezúton is köszönet miniszterelnökünknek és kompániájának, akik azért az ilyen nehéz pillanatokban nyújtanak némi vigaszt, bár az említett körülmények között az ő jelentőségük is hangyafasznyira zsugorodik).
Ez persze csak pillanatnyi elgyöngülés, mert tudvalévő, hogy Londonban is szépen süt a lemenő nap a zöldellő domboldalakra, vagy lapos parkokra, ha domboldal ügyben nincsenek is annyira jól eleresztve, és ott is illatoznak a valamilyen fák, és pompáznak a virágok, valamint ott is vannak hülye politikusok. Úgyhogy lényegében nem változik semmi, csak lehet végre megint az ikeába járkálni bútorért. És hát mi más is az élet rendje, mint hogy, az ember időről-időre kreál valami indokot (házépítés, újabb gyerek, emigrálás stb.), hogy járhasson megint az ikeába bútorért. Ha antiglobalista lennék, mondhatnám, hogy mindez azért van, mert a gonosz fogyasztói társadalom és a még gonoszabb kapitalista cégek kilúgozzák az emberek agyát, de mivel nem vagyok antiglobalista, ebben az égvilágon semmi rosszat nem találok, és mint látszik, igen jól betagozódom ebbe a világrendbe.
Hát ennyit mára. Amint lesz miről, természetesen képeket is fogok közölni, és persze sok érdekes és vicces történettel szolgálok majd kiköltözésünk kalandjairól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése