Kiűzetés a Paradicsomból

avagy ma kirúgattam magam az ügyvédi kamarából. Az ugyanis úgy van, hogy az ügyvédeknél kötelező a kamarai tagság, ezért ha valaki ügyvéd szeretne lenni, akkor fel kell vetetnie magát a kamarába. A kamarában kétféle ügyvéd van, a sima – aka szárazpecsétes, hivatásrendi, kartárs – ügyvéd és az egyedfejlődés egy kezdetlegesebb fázisában megragadt, szárazpecsét nélküli, csökevényes ún. alkalmazott ügyvéd. Ez utóbbi kategóriába olyanok tartoznak elvileg, akik nem egyéni ügyvédek és nem is partnerek egy ügyvédi irodában. De ez azért nem olyan egyszerű, mert ilyenkor az ember munkabért kap a munkájáért, és ez után (ó borzalom) személyi jövedelemadót kell fizetni. Nem addig van az! - mondják a leleményes ügyvédek, és megoldják okosba. Nevezetesen úgy, hogy névleg nyitnak egy saját ügyvédi irodát, és a pompás magyar kifejezéssel élve „beszámláznak” az ügyvédi irodának, ahol valójában dolgoznak. Vagyis adót csalnak. Ezt kb. mindenki csinálja, az ügyvédi kamara tisztségviselői, illetve azok alkalmazottai (párdőz, közreműködő ügyvédei) is. Nem meglepő tehát, hogy alkalmazott ügyvéd, mint a fehér holló. Viszont élhetetlenségét büntetendő az alkalmazott ügyvéd nem teljes jogú tagja a kamarának, csak úgy szegről-végről. Egyes jogok megilletik, így például a sima ügyvédekkel egyező mértékű tagdíjat fizethet, mások azonban, mint a kamarai választáson az aktív és a passzív választójog, nem. Gondolom – élelmességi hányadosom alapján – nem meglepő, hogy magam az alkalmazotti ügyvédi kategóriába tartozom (egészen holnap utánig).

Ezzel amúgy nincs is semmi gond, valójában sosem bántam, hogy nem vehetek részt az etikai bizottság alelnökségéért folytatott ádáz küzdelemben. Viszont most szerettem volna szüneteltetni a tagságomat. Az annyit tesz, hogy azt mondom nekik, hogy most éppen nem praktizálok, de majd még fogok akarni, és amikor megint akarok, akkor mondom, hogy most megint akarok, és ők bólintanak. Ezt a sima ügyvédek megtehetik. Mint kiderült az alkalmazott ügyvédek nem. Ott a közül lehet választani, hogy most töröltetem magam a névjegyzékből vagy három hónap „türelmi idő” után (már ha addig nem helyezkedem el újból), amely türelmi idő alatt azonban továbbra is tagdíjat kell fizetni. Az első lehetőséget választottam. Amúgy a törlés nem sokkal rosszabb, mint a szüneteltetés, csak annyival, hogy ha netán megint szeretnék ügyvéd lenni, akkor újból kérnem kell a felvételemet, ami egyrészt némi papírmunkával és átfutási idővel, másrészt egy szerényebb felvételi díj megfizetésével jár együtt. Úgyhogy ma ügyfélfogadási időben befáradtam az ügyvédi kamarába, és folyamodtam a névjegyzékből való törlésem iránt. Egy peták nem sok, annyit sem kellett fizetnem, teljesen ingyen és bérmentve hajlandóak törölni. Sőt még az ügyintéző is kedves volt. Igazán nem érdemlem meg.