November

Amint az sejthető, ez a november számomra leginkább az idegbetegség-unalom tengelyen zajlik, már ami a tanulást, vizsga közeledtét illeti. Amúgy a jeles esemény(ek) nov. 22-től 29-ig lesz, és az eredményt már13-15 héten belül meg is küldik, úgyhogy a december (január, február) már tényleg nem az izgulásról fog szólni. Nagy terveim vannak a rengeteg felszabaduló időm elcseszésére. Szellemi és idegi állapotomat jól jellemzi, hogy halálosan komolyan tervbe vettem egy felnőtt színezőkönyv megvásárlását és akkurátus (és természetesen esztétikus) kiszínezését. Ennyit rólam.

A gyerekekkel elég hasonló a helyzet, mint eddig. Az angoljuk kb. olyan szinten van most, mint amikor az ember 3-4 éve tanul az áltisiben, vagyis már tudják a színeket, állatokat, ételeket (főként a fagyit persze) stb. De mondjuk igékkel még elég csehül állnak. Vagyis a bűvös szintugrásra még várunk erősen. De ettől függetlenül továbbra is jól mulatnak.

Ami a szabadidő eltöltését illeti, nagyon tartalmas programot bonyolítunk. Tartottunk például Haloween bulit, ahová meghívtuk Matyinak és Gabesznak is egy-egy osztálytársát plusz szülők. A gyerekek egész este extázisban voltak. Ott voltak rögtön a Pista bácsi által kifaragott 3. és 4. számú tökök (az 1. és 2. számú tökök haloweenra totál megrohadtak), mivel Ági és Pista bácsi épp nálunk vendégeskedett és ennek keretében a Londonban töltött idejük nagy részét tökfaragással, illetve várépítéssel – Matyi őszi szüneti házi feladata – töltötték a gyerekek legnagyobb örömére (és a mi legnagyobb hálánktól övezve, mivel különben ezt mind nekünk kellett volna megcsinálni, és ismerve a család kézügyesség hányadosát, hát…). Szóval a tököket kihelyeztük az ajtó elé, és jöttek is a trick or treatelők rendesen, úgyhogy az első számú attrakció a „ki fogja a csokis tálat” volt. Nem lehetett megunni. Utána mi is megtettük a magunk körútját, a két kalóz (Matyi és Gabesz), a fekete cica (Nina) és a boszorkány (Alma) becsöngetett a feldíszített házakba (ez a jelzés, hogy benne vannak a mókában), a szülők pedig utcai ruhában tébláboltak mögöttük. Természetesen minden házban kaptak csokit, ami egy idő után bajnak bizonyult, mert Matyi már jóelőre kitalálta, hogy hogy fogja megviccelni a csokit megtagadó lakókat, ezért nagyon csalódott volt, hogy erre nem került sor. Végül megengedtük neki, hogy megijessze azokat is, akik adnak csokit, úgyhogy onnantól velőtrázó kalózordítással vette át az obligát csokikat. Aztán még otthon levezették a feszkót egy kis közös énekléssel/koncerttel, ami az A-B-C-D dal általuk készített feldolgozásának kb. 40-szeri előadásából állt. Jól mulattunk, na. Gabesz azóta reklamál, hogy miért nincs mindennap haloween.

Jártunk többször is a Természettudományi Múzeumban, ahol természetesen az ajándékbolt a legnagyobb attrakció, de azért a kiállításokra is vetettünk néhány pillantást (éppen elegendőt ahhoz, hogy szigorúan az összes gombot meg lehessen nyomni, függetlenül attól, hogy mi a funkciója). Néha azt gondolom, hogy egy gigantikus italautomata múzeumot kellene létrehozni, ott aztán lenne gomb dögivel.

Volt némi felnőtt program is. Voltak egyszer vacsoravendégek, ennek köszönhetően végre csinálhattam citromos pitét, amit már régóta szeretnék, de mivel a gyerekek szigorúan csak a csokis dolgokat szeretik, nem volt rá alkalom. Láttuk a James Bond filmet, amiben a legjobb az előtte elfogyasztott sör és nachos volt a mozival szemben lévő burgerezőben (a film jamesbondszerű volt). Tegnap pedig meghallgattuk a Philharmonia Orchestrát a Royal Festival Hallban. Jó volt az is, már-már olyan jó, mint az előtte elcsipegetett dimsum. Jól mutatja, hogy azért ez egy ízig-vérig demokratikus hely, hogy a közönség soraiban egy egér is helyet foglalt (bár az Eroica szimfónia harmadik tételénél távozott) és a zömében az angol középosztályból verbuválódott – nem túl úri – közönségnek a szeme sem rebbent.

Na és legyen egy kép is, úgyis tudom, hogy csak azért nézitek a blogot: