Péntek este
A hétvégére
eljöttünk Brightonba, Petinek LSE-s dzembori, de lehet hozni pereputtyot.
Úgyhogy Peti megfogta a mankóit („Mit kívánhatnék még, egészséges vagyok, a
férjem nyomorék…”), én a bőröndöket, felültünk a vonatra, és eljöttünk. Az LSE
jóvoltából egy tengerre néző hotelben vagyunk, ahol a szoba tele van
kisebb-nagyobb tengericsillagokkal és mindenféle egyéb tengeri parafernáliával,
a gyerekek legnagyobb örömére. Minden olyan amilyennek lennie kell. A sétány
kivilágítva, rajta részeg angolok dajdajoznak, a tenger vizét megvilágítják a
Brighton Pier attrakciói, a kaja nagyon elegáns és szinte ehetetlen (a
vegetáriánus opció ízetlen sült és főtt zöldségek rétesbe csomagolt további
azonosíthatatlanságig főzött zöldségekkel). Részt vettünk a hivatalos tanszéki
vacsorán, az is úgy zajlott, ahogy kell, szülők udvariasan társalognak,
gyerekek önfeledten ugrándoznak, majd gyerekek hasra esnek, sírnak, szülők
feszülten fegyelmezik őket, gyerekek egyre jobban bepörögnek, asztal alatt
fetrengenek, család távozik a vacsoráról. Viszont most, hogy a gyerekek
alszanak, Peti visszatért a buliba, ülök az ablak mellett, iszom a teám, eszem
a Walkers shortbreadet, és az idekészített kerttörténeti könyvet olvasom.
Tetszik. Jó ez az Angila.
Szombat
Ma is Brighton.
Indítottunk egy giga reggelivel a tengerre néző reggelizőben (a gyerekek
szolidan rántottát, tükörtojást, szalonnát, kolbászt, sült krumplit, lazacot,
pirítóst fogyasztottak majd leöblítették egy kis nutellás croissant-nal), aztán
kimentünk a strandra. A srácok most először látják a tengert, úgyhogy eléggé
nagy szám ez nekik (nekem is, pedig nem először látom). A délelőttöt kagyló- és
kavicsgyűjtéssel töltöttük, Gabesz még mindig gyűjtögetné, ha rajta múlna.
Találtunk rákházat, rákollót, kagylót, üvegkavicsot, csupa jó cuccot. Aztán
ebédre ettünk kagylót, ittunk sört (én), viszont az étteremben felejtettük (én)
a rákházat és társait, ezekért egy óra múlva visszamentem, de már kidobták,
viszont a pincér bűntudatában megajándékozott egy – más által ott felejtett –
strasszos kutya kitűzővel, amelyet azóta Gabesz és Matyi felváltva viselnek. A
sikertelen visszaszerzési akció után én visszakullogtam a partra, és sikerült
begyűjtenem újabb másfél rákollót. Délután meglátogattuk Brighton legnagyobb
nevezetességét a Brighton Pier-t, ami egy közepesen gagyi vidámpark, ahol
kiválóan szórakoztunk. Nekünk nem kellett felülni semmire (kivéve egy klasszik
lovas körhintát), viszont a gyerekek sokat ugrálóváraztak. Este pedig országos
buli volt. Ehhez tudni kell, hogy ez az egész hétvége a pénzügy tanszék
diákjainak (és oktatóinak) van, vagyis az estét 120 egyetemistával töltöttük.
Jó, hogy már nem vagyok egyetemista, és nem kell vicces vetélkedők keretében
magassarkúban és seggig érő szoknyában bizonyítanom, hogy én vagyok a legjobb
fej (mert nekem már szabad mackóban otthon beemelnem 5000 oldalt, és túrót sem
izgat, hogy én vagyok-e a legjobb fej, ez viccen kívül pompás érzés). Az est
tematikája a kaszinó volt, úgyhogy volt póker, rulett, videójáték, pattogatott
kukorica és – ha már úgy itt vagyunk alapon – dizsi. Ez utóbbit kizárólag Matyi
és Gabesz vették igénybe, ők viszont oltárit roptak. Úgyhogy a gyerekek az
egész estét eufóriában és pattogatott kukorica (portugálul pipoca) mármorban
töltötték egyenlően megosztva idejüket a Fifa 2015, a táncparkett és a
rulettasztal között. Elképesztő, hogy vannak férfiak, akik elég idősek már
ahhoz, hogy rulettezzenek (Gabesz, noha az asztalt annyira nem éri föl, hogy a
kereket lássa, ezért csak tudósítás alapján tudja, hogy nyert-e, olyan
mozdulattal söpri be a zsetonokat, hogy Daniel Craig csak pirulna), de a
seggüket nekem kell kitörölni.
Ezek a férfiak
most alszanak, én pedig visszatértem a tengerre néző ablakhoz, a teához és a
shortbreadhez.
Vasárnap
Egy közepesen
érdektelen akvárium a program. Szerencsére adtak papír búvárszemüveget, úgyhogy
a gyerekek elégedettek voltak (és volt óriásteknős, úgyhogy én is). Aztán
vonat, és vissza Fulhambe.
Gyerekeink a teknősök között:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése