Május, kis június

Először is azzal kell kezdenem, hogy a teraszon ülve írom ezt, és éppenhogycsak nincs melegem. Ez, azok után, hogy a tavalyi nyár pulcsiban és zárt cipőben telt, egy igazán nagy előrelépés. Ezt csak szerettem volna rögzíteni.

De mi is történt Jude Law csupasz felsőteste óta. Kellemes kis tavaszi hónap volt a május. Így tudnám leginkább jellemezni.

Meg volt benne ilyen is.

És már jött is a június. A gyerekek elkezdték az utolsó fél trimesztert a suliban, már csak öt hét (meg persze nyári szünet), és Matyi negyedikes, Gabesz másodikos lesz. Volt nyári vurstli, ahol mindketten énekeltek az iskolai kórussal (ezúttal nélkülöznünk kellett az embernagyságú narancsnak öltözött egyházi személyt, de valahogy csak kibírtuk), volt jégkása, ugrálóvár és tombola, csak a virsli hiányzott az autentikus városligeti majális fílinghez.

Én pedig megkezdtem brit köztisztviselői pályafutásomat. Az eddigi benyomásaim: a szervezet – különösen ahhoz képest, hogy 3500 főt foglalkoztat és egy állami hivatal – meglepően professzionálisnak és hatékonynak tűnik. Többször is volt olyan érzésem, hogy „hm, ő aztán érti a dolgát”, ami kimondottan pozitív. A népek kedvesek, bár az együtt ebédelés itt sem dívik nagyon, viszont beiratkoztam a tornaterembe, úgyhogy ezentúl ebédidőben rengeteget fogok edzeni (haha), szóval már időm se lenne a léha ebédelgetésre. Ami a szakmai részét illeti, egyelőre még nem merem elhinni, hogy tényleg úgy tekintenek rám mint egy ún. jogászra, és ezért ún. jogi ügyeket akarnak rám bízni. Na persze még nem bíztak még rám túl sokat, de határozottan állítják, hogy majd fognak. Kicsit mindig attól félek, hogy egyszer csak rádöbbennek, hogy én mégis inkább egy beszélő majom vagyok, és akkor nem fogják érteni, hogy mit is keresek ott. Na, hát ebből érzitek, hogy kábé milyen a lelki állapotom a munkával kapcsolatban, de bízom benne, hogy egy ideig még sikerül megvezetnem őket.

Ami pedig a kulturális életünket illeti, Szilvinek köszönhetően voltam egy teljesen élvezhető színházi előadáson (Tristán és Izolda a Globe-ban varieté stílusban előadva), voltam két kiállításon is a Royal Academy of Artsban, és mindkettő tök jó volt, és egy nagyobbfajta bravúrral sikerült jegyeket szereznem két koncertre a BBC Promsra (július végére és szeptemberre), amiket nagyon várok, remélem, ezúttal a zenészek nem lesznek valamilyen vírus áldozatai, és nem maradnak el a koncertek.

Hát cirka ezekről tudok beszámolni innen a perzselő londoni nyárból.