Detentions run as normal

 Rég volt már iskolás sztori (blog is rég volt). Kezdem azzal, hogy az iskola, amit végül kiválasztottunk a gyerekeknek, nem rossz. Tényleg nem rossz. Eléggé élvezik, eléggé jó dolgokat tanulnak, néha elviszik őket ide-oda, itt van negyed óra sétára, következésképp a környéken laknak a haverkák, szóval van neki előnye.

Amit továbbra sem tudtam lenyelni, az a viktoriánus pedagógia. Büntetés, jutalmazás. Főleg büntetés. Ezt manapság már a kutyaiskolákban is kezdik meghaladni, az ember azt hinné, hogy a 21. század egyik legmodernebb metropoliszában már a gyerekekre sem alkalmazzák, de debizony, hogy igen.

Különb, különb féle kihágásokra, különb különb féle büntetés dukál.

A legenyhébb a „demerit”, kvázi fekete pont, ha túl sok van belőle, akkor a gyerek nem mehet a vidámparkba. A közepes a detention, ezt elég sok mindenért lehet kapni, például ha otthon marad a tornacipő vagy a házi feladat. Ez abban áll, hogy a gyereknek iskola után egy órát bent kell maradnia a suliban, egy teremben kell ülni, és házi feladatot csinálni. Ki lehet bírni, csak akkor kellemetlen, ha történetesen lenne valami suli után. A cím amúgy az iskola mottója is lehetne, mindig ha küldenek egy sms-t valami rendkívüli eseményről, elmarad az utolsó óra, mert nyílt nap van vagy ilyesmi, akkor a vége az, hogy „Detentions run as normal.” Ha esetleg aggódnának a szülők, hogy a rendkívüli esemény miatt elmarad a detention is. Nem marad el.

A legszigorúbb (a kirúgás előtt) az APSC (most megpróbáltam rákeresni, hogy ez minek a rövidítése, de nem sikerült). Ez egy ilyen magánzárka. Ha ismeritek a Matilda, a kiskorú boszorkány című könyvet, abban is benne van. A különbség az, hogy a mi sulinkban nincs szögekkel kirakva a belseje. Szóval ha a gyerek nagyon rossz, mondjuk – urambocsá – figyelmeztetés ellenére beszélget az órán, akkor bevágják az apsc-be egy napra. Vagyis egy egész napig nem vehet részt a tanórákon, hanem egy szobában ül egy tanárral, és házi feladatot csinál. Ha letelt az egy nap, visszatérhet a társaihoz.

Na Gabesz ilyenbe ment a múlt héten. Mondanom sem kell, hogy Matyi a két és fél év alatt egyszer sem volt, Gabesznak fél év alatt sikerült. Az történt ugyanis, hogy dráma órán beszélgetett a kis pajtikáival. A tanár néninek nem volt más választása, bevágta az apsc-be. Ilyenkor – a magánzárkán kívül – a következők történnek:

a) A gyermeknek ki kell töltenie egy nyomtatványt, és le kell írnia, hogy szerinte miért került az apscbe (beszélgetett a pajtikáival), mit fog mondani a szüleinek, hogy miért került az apscbe (mert beszélgetett a pajtikáival), milyen következtetést von le mindebből (máskor nem fog beszélgetni a pajtikáival ((azaz, hogy túrót nem, csak majd megválogatja, hogy melyik tanárnál engedheti meg magának, de ezt nem írta rá a nyomtatványra))).

b) A tanár felhívja a szülőt, és elbeszélget vele, hogy a gyereknek apscbe kellett mennie, és erre miért került sor (beszélgetett a pajtikáival). Szerencsére engem nem ért el a tanító néni, csak üzenetet hagyott, amiben közölte hogy mi történt, és sajnálatát fejezte ki, hogy nem tudott elérni. Én elég nagy szerencsének találom, hogy nem ért el, mert lehet, hogy akkor a gyerek még most is az apscben ülne, vagy én ülnék ott. Peti, aki önszántából visszahívta a tanító nénit, sokkal megértőbbnek bizonyult, és elsimította a dolgokat.

c) A gyermek a kiszabott büntetés leülése után elbeszélget a tanárral, és közösen levonják a konzekvenciákat. „Máskor nem fogok órán beszélgetni.”

Ezzel az egésszel amúgy leginkább csak azért van baj, mert arra tanítja a gyerekeket, hogy hogy kell kijátszani a rendszert. Melyik tanárnál lehet dumálni, mert túl kedves, hogy böribe küldje a gyereket. Hogy lehet optimalizálni a ráfordított idő-jutalom képeslap arányt. Matyinak tökéletesen sikerült, és annyi jutalom képeslapot gyűjtött már össze, hogy ha mostantól egyet sem kap, akkor is jogosult kb az összes jutalom kirándulásra érettségiig. Vagy ha ahhoz nincs kedve, akkor az egyik szobát kitapétázhatjuk a képeslapokkal. Stb. stb. És hát mi sajnos ebben nem tudunk az iskola oldalára állni, hanem rafkós tanácsokkal látjuk el a gyereket, hogy hogy kell kijátszani a rendszert. Nem szerencsés. Persze ha Gabesz tényleg autónepper lesz, akkor jól fognak jönni ezek a készségek.