Eközben Fulhamben

Hát vitán felül áll, hogy mi a jó oldalán vagyunk annak, aminek nem mindegy, hogy melyik oldalán áll az ember. Mert miközben Röszkén, a Keletiben stb. …. Eközben Fulhamben:

A gyerekek elkezdték az iskolát, és egyelőre elég jól bírják. Ugyan nem nagyon értenek semmit, de megvannak a módszereik ennek a kezelésére. Matyi megpróbálja kitalálni, hogy mi a stájsz (néha valaki a telefonján lévő tolmács készülékkel fordít neki, ami valószínűleg nem hatékony – ámde vices – mert állítólag olyanokat mond, hogy “te egy meleg kislány vagy”), Gabesz pedig a kétszavas szókincsének (yes, no) második elemét alkalmazza nagyjából minden szituációban. Egyelőre nehéz elképzelni, hogy karácsonyra folyékonyan fognak beszélni, de mindenki ezt állítja. Amúgy ebben valóban lehet gyakorlatuk, mert az iskolában van minden a trendi franciáktól a lepukkant angolokon keresztül a csíkcsadoros asszonyokig (mármint szülőben, a gyerekek a kis zöld-szürke ancúgjaikban mind ugyanolyanok). Viszont szerencsénkre a srácok máris találtak itteni barátokat Bátor - Matyi magyar osztálytársa – és tesója személyében (illusztráció alább).

Van egy fasza kis állványunk a házon, és elvileg befoltozták a tetőt, de mivel a tetőfedés óta beköszöntött az aszály (öntözni kell a virágokat! – mert már azok is vannak), ezért erről még nem tudtunk megbizonyosodni.

Voltunk már vendégségben Peti kollégáinál, ami nagyon jól sikerült, valószínűleg nem utolsó sorban köszönhetően annak, hogy délután f2-es érkezésünkkor belénk töltöttek egy üveg pezsgőt, amit utána már csak le kellett öblíteni egy kis vörösborral. A gyerekek alkoholbevitel nélkül is jól mulattak, mert beszabadultak a háziak nem szerény játékkészletét tartalmazó játszószobájába. És ez alkalomból egy kézfogásnyira kerültem Jude Lawtól és Damien Lewistól, mivel a gyerekük egy iskolába jár a gyerekeikkel. Az is kiderült, hogy Damien Lewis (a terrorista csávi a Homeland-ből) nagyon művelt és szofisztikált ember. Ugyanez Jude Lawról nem mondható el, de – a háziak némileg lenéző véleménye szerint – ő a “pretty type” volt (itt közbe kellett vetnem, hogy szerintem még most is elmegy).

Volt már nálunk is két vendégség, bár eddig a vendéglátás csúcsát a Peti által készített rántotta képezte, de ezen majd még fejlesztünk.

A gasztronómiai paletta szélesítése érdekében egyik nap szusi és maki volt a vacsora. Ízlett nekik. De azért ettek hozzá egy kis piritóst pirospaprikás-fokhagymás csirkeszafttal (csak a multikulti végett).

Szóval jó dolgunk van, na. Emiatt néha lelkifurink van, ilyenkor posztolunk valami bölcset a fácséra, és aztán felelős európaiként a helyi francia kávézóból származó körtés-csokis süti mellett busongunk egy sort azon, hogy hová is tart ez a világ.