Színház és gázszivárgás

Ezek voltak a múlt hét jelentős eseményei. Anya látogatását kihasználva adtunk a kultúrának, és kétszer is elmentünk színházba. Először a Nemzetibe egy rakás pénzért megnézni egy Turgenyev darabot, az „Egy hónap falun”-t, amit itt átkereszteltek „Három nap falun”-ra, és ennek megfelelően meg is húzták rendesen. Az egész nagyon klasszikus volt, semmi modernkedés, új megvilágításba helyezés, mai környezetbe ültetés, hanem 19. századi ruhák, és hisztérikusan szerelmes nők. Jó volt. (Bár volt benne egy jelenet, amelyben a helyi orvos megkéri a helyi vénlány kezét, és közben isiászt kap, ezt az adott színész abszolút szabógyőzői stílusban hozta, és mint tudjuk ez tőlem nem bók.) Aztán voltunk egy közelben lévő fringe színházban is, ami azzal reklámozza magát, hogy ott indult Rachel Weisz pályája. A darab, amit láttunk egy afganisztáni katonai bázison játszódik, ahová egy lányzenekar érkezik, hogy a katonáknak koncertet adjanak. A darab ennek ellenére teljesen élvezhető volt (volt sztori, párbeszéd, többségében jók voltak a színészek), egészen az utolsó tíz percig, amikor is a szerző nem tudott ellenállni annak a kísértésnek, hogy ÜZENETET közöljön a nézőkkel, hogy ti. a katonák sorsa kemény, ebbe páran megkattannak, a popsztárpicsák pedig nagyon empatikusak tudnak lenni ilyen helyzetben, vagyis végső fokon mindannyian emberek vagyuk, olykor gyarlók, olykor nagylelkűek. Ezzel nem is volna baj, ha ezt nem nagyon-nagyon direktbe (és rettentő hiteltelenül) adták volna elő, éppencsak hogy nem állt ki valamelyik a végén, mint Etus, és szép artikuláltan nem közölte a fentieket.

Ezen kívül unalmunkat egy kis gázszivárgással űztük el. A múlt heti melegvízpara elég hamar megoldódott, jött egy fószer, kicserélt valami ketyerét a bojleren és lett melegvíz. Ez volt hétfőn. Aztán vasárnap gázszag kezdett lenni a nappaliban. Egy idő után rájöttünk, hogy a kandallóba beszerelt – eddig üzemen kívülinek hitt – konvektorból jön. Vasárnap lévén Peti csak sms-t küldött a kivitelező fickónak, aki eddig minden ilyen bajjal foglalkozott (mivel arra esély sem volt, hogy az egyébként a lakáskezeléssel megbízott ingatlanirodás tyúk vasárnap válaszra méltat minket). A fickó kb. 40 másodperc múlva telefonált, hogy akkor most sürgősen zárjuk el a gázt az egész házban, és intézi a szerelőt. Elzártuk a gázt, intézte a szerelőt, aki este be is futott, és közölte, hogy ez az egész kandalló cucc úgy szabálytalan ahogy van, és legjobb lesz, ha ő most szépen kettéfűrészeli a csövet, és lehegeszti a végét, és akkor ezzel többet nem is lesz gond (és mivel használni úgysem lehetett volna, hát nagy kár sem ér minket). És így is tett, kettéfűrészelte, lehegesztette és tartotta szerencséjének. Azóta nincs gázszag, és megtanultuk, hogy hol van a gáz főcsap, és hogy azzzzzonnnnal el kell zárni, ha gázszagot érzünk.

Ezen kívül minden ment a maga útján. A gyerekek még mindig eléggé kedvelik az iskolát, és még mindig nem értenek túrót sem. Pénteken megünnepeltük a muszlim Eid ünnepét (asszem ez Ábrahám áldozatáról emlékezik meg, de kicsit azért bizonytalan vagyok ebben, és az ünnepségen nem esett szó arról, hogy mi a frászt is ünnepelünk tulajdonképpen), ennek keretében volt evés-ivás és a gyerekeknek mindenféle kreatívkodás. Egyértelműen a hennázás aratta a legnagyobb sikert, az összes gyerekünk meghennáztatta magát, és Gabesz nagyon csalódott volt, hogy nem engedtük, hogy repetázzon. Az iskolai ünnepség után megvendégeltük a brazil családot pizzavacsorára nálunk. Nagyon jól sikerült. Kiderült, hogy én sütöm a legjobb pizzát egész Londonban (köszi, Panka!), és Gabesz végképp beszerzett egy új szerelmet az óvodai hajpántos kislány mellé (aki mindig mellette ül a szőnyegen, és akinek – ha épp nem kell nagyon koncentrálni a feladatra – mindig simogatja a hátát) Nina, a brazil kislány személyében. Peti sajnos nem tudott részt venni a pizzás mókán, mert éppen Párizsban egy michelin csillagos étteremben kellett keményen dolgoznia. A szakmai szálról az én esetemben nem ejtünk szót egészen november legvégéig, amikor – remélhetőleg – vége nem lesz a tökönbökött vizsgázásnak, amit most már kezdek elég rosszul viselni (ha mégegyszer valaki azt mondja, hogy tanuljam meg a büntető eljárásjogot, „ahhoz hozzávágok egy nagy követ és elszaladok, de jó messzire”). 

Hennázás

Ősz