Mozgalmas hétvégét zártunk. Péntek este kimenőnk volt. A már emlegetett brazil és újdonsült argentin barátainkkal elmentünk megnézni a Lumiere London című cuccot. Az az ötlet, hogy a depis, sötét, hideg januári estéket megvidámítják azzal, hogy szerte a városban mindenféle fényinstallációkat helyeznek el. Ez egy jó ötlet, kivéve, hogy januárban az esték hidegek, így az embernek befagy a segge, mire megtekint néhány – amúgy tényleg pazar – fény műremeket. Ha én nekik lennék, lehet, hogy júniusban csinálnám, januárban ez amúgy is halottnak a csók, ettől nem fogom jobban várni a januárt jövőre. De azért tényleg extrás élmény volt világító lebegő óráshalakat, egy áruház második emeletére bekaszlizott elefántot és a házak tetején üldögélő vagy épp onnan a semmibe ugró világító embereket látni a londoni éjszakában. Az élményt megkoronázandó, mindannyian hazajöttünk, és megettük a másnapi rakottkrumplit (sőt még egyiküknek vegán menüt is tudtam rögtönözni).
Amikor háromnegyed 1-kor ágyba készülődtünk, akkor hallottuk meg, hogy Gabesz nagyon rossz hangokat hallat, konkrétan nem igazán kapott levegőt. Úgyhogy uberbe vágtuk magunkat, és irány a kórház. Mire odaértünk már kicsit megnyugodott és jobban lett, úgyhogy örömmel fogadta, hogy a sürgősségi osztály várótermében (ez nem oximoron?) a Kung Fu Pandát lehetett nézni. Rajtunk kívül még egy másik Gabesz forma gyerek és egy bedrogozott kamasz volt a váróteremben, ez utóbbit apukája és két rendőr kísérte be, és elég durván viselkedett, például beleverte a fejét a falba. Akkor a szerencse fiának éreztem magam, hogy nekem a – már nem is annyira – fulladozó négyéves jutott, és nem az apjának folyamatosan beintő, köcsögölő kiccsávó. Aztán valamennyi kungfupanda után ránk került a sor, megállapították, hogy krupp, ami nem lehetett túl nehéz, mert a drogos csávingeren kívül az összes páciens kruppos volt. Adtak szteroidot, és mondták, hogy várjunk az orvosra (az első kör egy nővér volt). Mikor a panda már úgy kungfuzott mint egy isten, akkor az orvos is megvizsgálta Gabeszt, és megerősítette a diagnózist. Utána már csak gonosz tigrissel vívott végső küzdelmet kellett megnéznünk, amíg kiderült, hogy hat-e a szteroid, és mivel hatott hazajöhettünk. 3-ra már itthon is voltunk.
Másnap délelőtt (mivel Gabesz szerencsére kiválóan volt) sétáltunk egy jót a folyóparton. Aztán délután belefogtunk a pingvinkészítésbe. Matyiéknál ugyanis ez a félév a felfedezés témakörben zajlik (az előző a középkori várban játszódott), és most az Antarktiszról tanulnak, és a házi feladat ezért az volt, hogy kell csinálni egy pingvint. De nem ám rajzolni vagy ilyenek, hanem 3D pingvint, házilag. Ügyeskezűéknél ilyenkor nem evidens, hogy hogy kerüljük el, hogy a gyerek valami rettenetes gagyisággal égesse magát az iskolában, de a pingvin teljesen vállalhatóra sikerült (majd hétfőn meglátjuk a többiekét, és ki fog derülni, hogy ötvenszer jobbak, de egyelőre elégedettek vagyunk). Két féle pingvint is csináltunk, egy hajtogatottat (internetes segítséggel) és egy teljesen saját szabadalom szerint készülő lufi pingvint, ami úgy néz ki, hogy egy fehér lufira fekete papírból rá vannak ragasztgatva a pingvin különböző fekete testrészei. Az ilyen jellegű családi házi feladat esetünkben általában úgy néz ki, hogy én a stressztől megfeszülve próbálom megakadályozni, hogy a gyerekek belenyúljanak a tákolmányomba, vagyis a dolog némileg célt téveszt, de a pingvin esetében még azt is megengedtem, hogy egy két szárnyat-csőrt ők vágjanak ki, és a szemet ők rajzolják meg filccel, szóval pedagógiailag is pompásan teljesítettünk.
Hát ezek voltak a hétvégi kalandjaink. A vasárnap egy jó kis nyugis vendégséggel telt, ahogy az ember elképzeli, a felnőttek kedélyesen csevegnek, a gyerekek starwarsosat játszanak órákon keresztül. És tényleg.
Ezen kívül úgy érzem, hogy karrier ügyben is nagyot léptem előre. Ha szerencsés vagyok, és jól keverem a lapokat, akkor tavaszra akár önkéntes kerti kisegítő is lehetek, de azért ezt még ne kiabáljuk el. Történt ugyanis, hogy kitaláltam, hogy amíg bizonytalan ideig itthon baszom a rezet, addig egy héten egy napot önkénteskedni fogok. A választásom a Fulham Palace-re esett, ami egy szép kis kastélyka, még szebb kerttel, és itt van a közelben, szóval ideális. Gondoltam, elkapálgatok egy kicsit, és közben majd biztos jól kifigyelem, hogy hogy kell ilyen szép angol kertet csinálni, aztán majd csinálok itthon is. De nem eszik ilyen forrón a kását. Először is tavaszig nem vesznek föl új kapálgatót, másodszor is várólista van a kapálgatásra. Úgyhogy a kerti munka helyett jelentkeztem kisegítő recepciósnak. Ha elég jó ajánlásokat kapok, akkor talán fölvesznek, és onnan már egyenes út vezet az önkéntes kerti segédmunkás várólistára. Szóval most izgulok. Ami a másik vonalat (ti. a jogászságot) illeti, ott sajnos nem számolhatok be ilyen sikerekről.
Végezetül pedig örömhír hogy újabb körben tömködtek valamit a tető illesztéseibe, kevésbé jó, hogy a faszi maga sem volt meggyőződve arról, hogy ettől majd nem fog befolyni a víz. Meglátjuk.
A legjobb képet a végére hagytam:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése