Isi, lakás

A tegnapi és a mai nap iskola- és lakásvadászattal telt. Sajnos még semmi sincs lezsírozva, de haladunk azért előre.

Iskola fronton az a helyzet, hogy két iskolában volt randevúm, de végül csak az egyiket sikerült igaziból megnézni. Az elsőben (Fulham Primary) az történt, hogy amikor megérkeztem, bemutatkoztam stb., akkor a titkárnő elkezdett szabadkozni, hogy hát sajnos az a helyzet, hogy az iskolai körbevezetést át kellett tenni 10-re (én 9.15-re voltam odarendelve), mert más szülők is jönnek, és nekik csak ez volt jó, és hát engem már semmi módon sajnos nem tudott értesíteni (az nem derült ki, hogy az eladdig alkalmazott ún. e-mail erre miért nem volt alkalmas, de valamiért nem volt). Úgyhogy leüldögéltem, hogy megvárom akkor a többieket. A várakozás ideje alatt a titkárnő többször is elnézést kért a kavarodásért, biztosított róla, hogy náluk az nem gond, ha a gyerekek nem tudnak angolul, mert majd kitöltök még egy formanyomtatványt, azt odaadjuk Portiának, aki majd megoldja a dolgot, mert pl. spanyolul is jól tud. Megtudtam továbbá, hogy jövőre új uniformis lesz, az eddigi pulóverről áttérnek a kardigánra. Sajnos a körbevezetésre végül nem került sor, mert n11-kor még se az igazgatónőnek se a többi szülőnek nem volt nyoma, és mivel 11-re át kellett érnem a másik iskolába, mondtam, hogy majd visszajövök egy másik nap, úgyhogy ott kedden újból próbálkozunk. A másikat viszont sikerült megnézni, és az szupercsúcs. Egy pici iskola, vannak összevont osztályok, vagyis olyan, ahol első-másodikosok együtt vannak, ami Matyinak nagyon jó lenne, bár itt is sokszor megnyugtattak, hogy nem baj, ha nem tudnak angolul, meg az sem, hogy nem tudnak írni/olvasni, szerintem akkor is széles mosollyal azt mondták volna, hogy „ugyan-ugyan szokva vagyunk a helyzethez”, ha azt mondom, hogy sajnos a gyereknek nincs feje. Az mindenesetre kiderült, hogy az iskolában jelenleg 47 nációból vannak gyerekek, és magyar pont nincs, úgyhogy milyen jó, mert akkor lenne egy 48-ik. A kis túránk során többször is összefutottunk egy nagyobbacska fiúval, aki láthatóan azzal töltötte a napját (miközben folytak a tanórák), hogy minden felnőttet körbekínált mambával, amit a születésnapjára kapott. Minden felnőtt nagyon örült, és boldog születésnapok kívánt, úgy tűnt, hogy ezt éppen olyan fontos elfoglaltságnak tartják, mint scrap book-ot készíteni a második világháborúról (az ötödikesek épp ezt csinálták). Az egész iskolának volt valami nagyon nyugis hangulata. Szóval most baromira drukkolunk, hogy oda tudjanak járni a srácok.

Ez utóbbinak az a feltétele, hogy minél előbb leakasszunk egy lakcímet, mert beiratkozni csak ennek birtokában lehet. Úgyhogy ennek érdekében ma megnéztünk 12 lakást (14-et néztünk volna meg, de kettőbe nem jutottunk be). Ezt egy cég tette lehetővé, aki arra vállalkozik, hogy az előzetesen egyeztetett preferenciák alapján egy napra összeszervez egy csomó találkozót,és utána le is tárgyalja a bérleti szerződést. Na ez a nap volt ma. Ügynökünk Ryan egy kanadai csávó volt, aki rögtön az elején megnyugtatott minket, hogy nincs ember, aki nála jobban ismerné a londoni ingatlanpiacot, úgyhogy ne aggódjunk, jó kezekben vagyunk. Ez azután, hogy 20 percet késett, nem tűnt túl meggyőzőnek, de a nap végére elhittük neki, egyrészt mert rengeteget telefonálgatott, másrészt mert simfölte az ingatlanügynököket, és ez biztosan a profizmus jele. Az is kiderült, hogy nem is olyan egyszerű dolog bejutni egy ingatlanba, mert késik az ingatlanügynök, a lakó nem akar beengedni, a kulcs nem nyitja az ajtót stb. ennek ellenére sikerült 12 darabot megnézni, és őszintén szólva a végére már nem is annyira bántuk, hogy elfogytak. Végül kiválasztottunk hármat, amik legjobban tetszettek, de sajnos ma már túl késő volt, holnap pedig nem dolgoznak (rémes), úgyhogy csak hétfőn lesz hír arról, hogy megkapjuk-e valamelyiket, és ha igen melyiket, és pontosan mik a feltételek. Szóval még mindig kicsit izgulni kell, hogy egyfelől sikerüljön ebből a háromból megkapni az egyiket, vagy leginkább az első számú versenyzőt, másrészt hogy sikerüljön gyorsan megkötni a szerződést, hogy lehessen jelentkezni a suliba. De azért legalább már benne van a présben az a púpos gyerek.