Intézve: másfél dolog, hátravan: hetvennégy dolog

Aláírtuk a lakásszerződést. Csuhaj! A lakás szuper, itt van, van közel park, metró, közért, pub, szóval minden, ami kell. Maga a kecó csodás, van benne nagy konyha és étkező, kis kert (na jó terasz), nappali nagy ablakokkal, három hálószoba és két fürdőszoba. Plusz van egy rejtélyes beépített szekrény, ami t nem tudtunk kinyitni, mert egy lépcső fölött van, olyan magasan, hogy nem lehet elérni, létra meg nincs, szóval nem tudjuk, hogy mi lehet benne, ez mindenkinek a fantáziájára van bízva, szerintem kalózkincsek.

Az aláírás maga elég viccesen zajlott, ugyanis a digitális világban nem ám csak úgy beslattyogunk valami irodába, előveszünk egy tollat és aláírunk, hanem minden szerződő fél megkapja e-mailen a szerződést, és egy spéci program segítségével aláírja a szerződést (a program költ az embernek egy elegáns kis szignót és aláírást, jobb mint a sajátom). A program a hülye használó kedvéért megpróbálja kitalálni, hogy az illető milyen nyelven ért, és az instrukciókat azon a nyelven írja ki. Sajnos ránk valamiért azt hitte, hogy magyar-horvát kettős anyanyelvűek vagyunk, mert bizonyos instrukciók magyarul mások viszont horvátul (szlovákul? lengyelül?) voltak, úgyhogy egy ponton a google translate segítségét kellett kérnünk, hogy akkor most hogyan is tovább. De végül aztán sikerült. Ma délelőttre a tulajból is sikerült kinyomni ugyanezt, így most már van egy érvényes szerződésünk. Remélhetőleg előbb-utóbb berendeznünk is sikerül, és akkor megnyitjuk a foglalási naptárt, néhány szerencsés előfoglalási lehetőséget kapott, úgyhogy már most vészesen fogynak a helyek, legyetek résen.

A szerződéssel felvértezve beadtuk az iskolai papírokat is, és most izgulunk, hogy felvegyék őket oda, ahová szeretnénk. Elvileg ma még volt hely, és a helyeket érkezési sorrendben osztják, de mivel a hölgy ma reggel kedvesen tájékoztatott, hogy a miénk előtt még száz és száz jelentkezési lap áll sorban feldolgozásért, nem ígérhet semmit, mert lehet, hogy mire a mienkhez ér, már nem lesz hely. Úgyhogy most két hétig izgulunk.

Közben pedig kezdünk belehelyezkedni az itteni világba. Mondjuk azért azt nem bírtuk ki röhögés nélkül, amikor tegnap este bemondták a metróban, hogy „nagyon meleg idő van, vigyen magával vizet, és szóljon az állomásfőnöknek, ha nem érzi jól magát”, a bejelentés ideje alatt kb. 16 fok volt, és esett az eső, de az mondjuk igaz, hogy ma kisütött a nap legalább 8 percre, és akkor valóban meleg volt. És ma este, kicsit levezetendő a felgyülemlett stresszt, egy folyóparti pubban a francia borunk mellé brit sajtot fogyasztottunk, hogy megfelelően bennfentesek legyünk. 

Ilyen volt a naplemente: