Lecsó a javából – a vizsga napja

7.00 – felkelünk, öltözés, reggeli

8.05 – megérkezünk a vizsgaközponthoz, de úgy találjuk, hogy lúzerség lenne ilyen korán bemenni, ezért üldögélünk egy kicsit egy padon

8.20 – bemegyünk, a népek már tömörülnek a terem bejáratánál, de még nem engednek be

8.30 – elkezdenek beengedni, Peti elköszön, és kisebb kitérő után lelécel Bostonba

8.35 – a terembe érve megkezdődik a regisztráció, amely a következő lépéseket foglalja magába: egy átlátszó nejlonzacskóban elhelyezem az útlevelem, a pénztárcámat és egy üveg vizet, aláírásért cserébe átveszek egy nyakba akasztós névtáblát, ezzel felszerelkezve felmegyek egy mozgólépcsőn, egy szekrényben elhelyezek mindent, ami nem a nejlonzacskóban van, aláírok egy újabb ívet – ezúttal nem kapok semmit cserébe, aláírok még egy újabb ívet, átadom az útlevelemet, és válaszolok arra a becsapós kérdésre, hogy hány éves vagyok, a jó válasz jutalmául kapok egy kis kék pöttyöt, ezt két lépés múlva beledobom egy bácsi által tartogatott bögrébe, aki ezért cserébe felenged egy újabb mozgólépcsőn, belépek a terembe, és megkeresem a névtáblámon feltüntetett számmal megjelölt helyemet, leülök

8.50-től – 10.15-ig – ülök, mivel meg kell várni, amíg kb. 600 társam is átesik a fent leírt gyümölcsjátékon, illetve néha felállok és járkálok, mert a teremben a környezettudatosság jegyében elhelyezett egymilliówattos légkondiknak köszönhetően kb. 10 fok van (és marad az egész vizsga ideje alatt)

10.19 – az utasítások elhangzása után megkezdődik a vizsga első fele, 90 kérdés, mindegyikre öt lehetséges válasz, három óra alatt

13.13 – befejezem a vizsgát, kikéredzkedem pisilni, az atléta-garbó-kabát-sál-hosszúgatya-zokni-cipő öltözékben kis híján jéggé fagyott tagjaimat kicsit nehezen mozgatva kimegyek a mosdóba

13.19 – a vizsga első része befejeződik, megvárjuk, amíg a felvigyázók beszedik a vizsgalapokat, majd megvárjuk amíg a felvigyázók egy következő körben beszedik a nyakbalógatót, aztán az imént beszedett nyakbalógatók színeinek megfelelő csoportokban elhagyjuk a termet, zöld lévén a harmadik csoportban megyek ki

13.30 – kint vagyok, kiszedem a szekrényből a táskámat, és sietős léptekkel kihaladok a szabadba, ahol süt a nap és a trópusinak tetsző 20 fokot is meghaladja a hőmérséklet, nyaralok

13.40-14.25 – elfogyasztom az előző nap a tescoban megvásárolt – tudniillik a vizsgaközpontban egy darab kávézó van, és csillió ember, így már előre figyelmeztettek, hogy hozzunk kaját – háromszögszendvicsből, zöldségcsipszből, csokiból és dobozos kávéból álló gourmet ebédemet, plusz felengedem a tagjaimat a napon

14.30 – gyümölcsjáték kezdődik előről, sorbanállás, nyakbalógató aláírás ellenében, mozgólépcső, szekrény, mozgólépcső, 136-os szék

15.15 – a másodjára szóról szóra megismételt instrukciók után elkezdődik a vizsga második része, még kilencven kérdés, még három óra

18.03 – elkészülök, kimegyek melegedni a pisildébe

18.15 – vége a második résznek, beszedik a vizsgalapokat, majd újabb körben a nyakbalógatókat, végül egy harmadik körben kiosztják az elején elszedett útleveleket

18.30 – kint vagyok, szekrény, mozgólépcső, napsütés – majdnem biztos vagyok benne, hogy az idegenlégió rejtett kamerákon keresztül figyelte a vizsgaközpontot, és hamarosan megkeresnek majd, hogy csatlakozzam, mivel a kiképzést kibírtam anélkül, hogy megfagytam, éhen haltam vagy agyvérzést kaptam volna

18.30-tól 21.30-ig – sífelvonó, hajó, séta a buszmegállóhoz, busz nem jön, busz jön, de nem nyitja ki az ajtót, mert annyian vannak, hogy úgysem férnénk föl, busz nem jön, busz még mindig nem jön, megismerkedem egy szimpatikus holland fiatalemberrel, aki ugyanarra a buszra vár, ami még mindig nem jön, tanakodunk, elindulunk gyalog, de aztán jön egy másik busz, amivel el lehet jutni egy olyan megállóba, ahonnan két fajta busszal is lehet menni hazafelé, ezen a buszon is irgalmatlan a tömeg, de ide fölengednek, elbuszozunk a Victoria pályaudvarig, ahol kisvártatva megjön a mi buszunk, és nincsenek is olyan sokan, útközben megtudom, hogy tegnap estétől holnap reggelig van Londonban (a sztrájk tegnap du. 6-tól ma éjfélig tart), holnap indulnak tovább egy haverjával Walesbe, többször is járt már Budapesten, orvosi mérnök, és éppen egy terhes nők stressz-szintjét mérő kütyün dolgozik, elbúcsúzunk, leszállok, hazasétálok

21.40 – mivel közértbe már nincs kedvem elmenni, Szilvi instant zabkásájára vetem rá magam, ami amúgy igazán kitűnő, és természetesen pótolom majd az elfogyasztott készleteket

Holnap folyt. köv. Peti Bostonban okos emberekkel társalog majd, én pedig délelőtt lezavarok két találkozót a tegnap látott iskolákban az igazgató nénikkel, főként, hogy megtudjam van-e hely a srácok számára, illetve, hogy kicsit jobban körülnézzek az iskolában.