Indul a lakberendezés

Az elsőző rész – ahogy az egy valamirevaló sorozathoz illik – némi happy enddel (lakásszerződés) és egy jó nagy cliffhangerrel (iskolai helyek) végződött. Úgyhogy az úgy dukál, hogy a következő rész elején tudomást szerezzünk arról, hogy hőseink gyermekei felvételt nyertek a Sulivan Primary Schoolba, úgyhogy szeptembertől már ők is ilyen kis zöld pulcsiban pompázkodó elégedett gyermekek lesznek. Sőt időközben az is kiderült, hogy – parádés egyéni csúccsal – átmentem a karikázós vizsgán, úgyhogy megnyertem a jogot a következő, novemberi fordulón való részvételre, és már be is jelentkeztem, a kétszer három napon keresztül tartó mókára, aminek annyi előnye biztosan lesz, hogy novemberben amúgy is hideg van, úgyhogy mindenképp lesz rajtam elég ruha, hogy ne faggyak kockára a vizsga ideje alatt.

Mindezek a pompás hírek Csopakon értek bennünket, ahol napközben offline családi nyaralást, esténként pedig – a 21. századi technikának köszönhetően – online lakásberendezést bonyolítottunk. A napközbeni rész szuperül sikerült, a dolog kezdi egyre inkább azt a jelleget ölteni, mint amilyen az én gyerekkoromban volt, csak most én szolgálom föl a bundáskenyeret reggelire, amit régen a nagymamám szolgált föl nekem/nekünk (és szerintem ugyanabban a kötényben nyomom, mint ő). És lehet málnát szedni, és hintaágyazni, és a mi gyerekeink annak a szomszédnak a gyerekével spannolnak, akivel mi spannoltunk anno. A strandot pedig változatlanul a kádár korszak lángosillatú levegője lengi be, bár ez gyerekként egyáltalán nem volt zavaró, felnőttként azért nehezebb vele mit kezdeni. A veszprémi állatkert viszont fényévekkel jobb, mint akkor volt, csak ajánlani tudom.

Ami az online lakásberendezést illeti, a helyzet kicsit kevésbé rózsás. Azt ugyan – egyelőre úgy tűnik – sikerült elérni, hogy Mr. Ikea akkorra küldje az általunk megrendelt 168 (!) tételt, amikorra kértük, vagyis akkorra, amikor már a helyszínen fogunk tartózkodni, hogy átvegyük, ugyanez a mutatvány az Amazonnál csúfos kudarcot vallott. Nagyon sok pepecselés árán sikerült úgy megrendelnünk az amazontól a 28 darab tárgyat, hogy azok augusztus 8-án fussanak be. A megrendelés után viszont egyre-másra jöttek az e-mailek, hogy nagy örömmel értesítenek, hogy bármiféle pluszköltség nélkül már hamarabb elküldik ezt, azt vagy amazt a megrendelésünket. Ezért most úgy áll a helyzet, hogy egy kenyértartón kívül – amelynek érkezését, ki tudja miért augusztus 12-re ütemezték – minden cuccot már kiszállítottak, úgy hogy a lakásban nem volt senki, hogy átvegye. Arról viszont nem szól a fáma, hogy e sikertelen kiszállítás esetén mi a helyzet. Leteszik-e az ajtó elé a mikrót, hátha hamarosan megjövünk, és bevisszük, vagy visszaviszik-e valami rakárba, ahová majd érte kell menni, vagy esetleg – némi plusz költség fejében – hajlandóak újból kihozni az eredetileg kívánt időpontban. Egy 8 tételből álló csomagról küldtek egy e-mailt, hogy azt a szomszédunknál, egy bizonyos „Yggg”-nél rakták le „at 6”. Ebből nem igazán világos, hogy az van-e, hogy van nekünk egy Yggg nevű – ezzel a névvel nyilván földönkívüli – szomszédunk, aki a 6-os szám alatt lakik, és befogadta a porszívónkat és a ruhaszárító állványunkat, vagy végülis mi a retek van. Úgyhogy holnap, amikor megérkezünk, és átvesszük a lakást, remélehtőleg találunk néhány cetlit bedobva, amin ennél részletesebb, és némileg érthetőbb utasítások fognak szerepelni arról, hogy mégis hogy juthatunk a cuccainkhoz. Mert ugyan gyümölcsjátékban elég jók vagyunk, de azért nehezen tudom elképzelni magam, ahogy becsöngetek a környező házakba, és azt kérdezem, hogy „Elnézést, Ön ugye Yggg, és Önnél van a ruhaszárítóm?” vagy, hogy „Jó napot kívánok, én vagyok az új szomszéd a 3-ból, nem járt erre véletlenül a vasalóm?”

A holnaptól kezdődő részekben tehát hőseink, fogadják az Ikea szállítmányt, összeszerelik ágyukat, hogy legyen min aludniuk, várják James-t, aki segít összeszerelni a többi bútort, összevadásszák az amazon által a környékben terített tárgyakat, internetet szereltetnek, közületi ügyintéznek, virágot ültetnek, és remélhetően jövő kedden úgy térnek ismét haza, hogy egy pöpecül berendezett kis lakás várja majd a család beköltözését.