Már megint körlevél helyett: A nyaralás folytatódik

Az elmúlt négy nap programja: Holland Park, Royal Airforce Museum, Fulham felfedezése, Holland Park. A gyerekek továbbra is lelkesek, láttak egy rakás repülőt a múzeumban, játszottak egy csomót zsenge ifjúkoruk helyszinén (amikor legutóbb Londonban voltunk egy fél évet négy évvel ezelőtt, akkor a Holland Park mellett laktunk), láttak halal hentest kampókon lógó nyúzott birkákkal (Gabesz: "Nem kóstolhatjuk meg?"), élő rákot a halas standon (Matyi totál berezelt tőle), rohangáltak kacagva az óriásbuborékfújóval fújt buborékok után (ez már tényleg annyira idilli volt, hogy az botrány), Matyi elkezdett szeretni bringázni, és kepeszt mint állat (Gabesz a futóbringával próbálja utolérni. Nem megy.), több izben utaztak emeletes buszon és metrón (Matyit mindkettő nagyon érdekli), ettek háromszögszendvicset (közepes siker). Időközben a háztartás is alakulgat, már van egy pár szobanövény (egyenesen Hollandiából fedexszel), a kertet kipucolta két ember, akikről azt lehetett hinni, hogy kertészek, de elég hamar kiderült, hogy inkább szobafestők vagy bérszámfejtők lehetnek, mert kértem, hogy a döglődő bukszusokat vegyék ki (valami kártevő megtámadta és megette őket), mire azt mondták, hogy ugyan-ugyan az még él, és csak meg kell locsolni, jó lesz az (nem lett jó, kiszedtem én), plusz meghagytak egy kiszáradt bokrot is, mert szerintük az is él még, és csak locsolni kell (locsolom, döglött, viszont olyan nagy, hogy azt még kivenni sem tudom), valamint arra a kérdésemre, hogy szerintük mit ültessek a megüresedő helyekre azt mondták, hogy muskátlit mert az szép szines és olcsó. Ellenben segitségükkel Gabesz lefolytatta első angolnyelvű párbeszédét: "What's your name?" "My name is Aaron.", úgyhogy rájuk inkább ezért szeretünk majd emlékezni. A jótanács ellenére nem muskátlit ültettem (illetve azt is) hanem valami virágzó évelőket, gőzöm sincs mik azok, és csak remélem, hogy fognak virágozni és évelni. Már van krumplipucoló és húsklopfoló, ajtókitámasztó és hokedli, ebédlőszék viszont még mindig nincs, mert bár úgy volt, hogy meglesz, mire beköltözünk, aztán úgy volt, hogy augusztus közepére, most úgy néz ki, hogy hétfőn fognak megjönni. Sebaj, van remek piros kerti székünk, a gyerekek székét pedig ikeától rendeltük, úgyhogy az itt van. Persze még csomó minden hiányzik, alapvetően az, hogy belakjuk a dolgot, mert most még minden olyan nagyon új és üres. Nehéz dolog ez a lakberendezés. Én fejben nagyon szeretek, de gyakorlatban valahogy sokkal nehezebb, mert az ember egyrészt sajnálja rá a pénzt, másrészt az energiája elmegy arra, hogy legyen fazék és fokhagymanyomó, és már nem marad kapacitás és ötlet a csinositásra. A kerttel hasonló a helyzet, azzal súlyosbitva, hogy a növényvásárlásnak messze nem a legjobb módja az internetes rendelés, főleg, ha az embernek lövése sincs, hogy mi micsoda, és itten mit szokás ültetni, és különben is, ami megjön az egy kis ötcentis izé, ami majd három év múlva biztos szépen fog viritani (legalábbis remélem), de most még azért inkább viccesen hat.
Ami a felnőtteket illeti, a nyaralást mi is nagyon élvezzük. Csak az fáj egy kicsit, amikor az egésznapos progi után, este tizkor, amikor a gyerekek elalszanak, akkor lehet nekikezdeni ügyintézni (az ügyintézendők valahogy nem akarnak elfogyni) és dolgozni, illetve az én esetemben készülni a vizsga második felére. Ez utóbbi egyelőre elég reménytelennek tűnik, különösen, hogy most annál a fázisnál tartok, amikor újabb és újabb többszázoldalas könyvet rendelek, amiket majd mind meg kell tanulni, és feladatoka csinálok, amik elvileg arra szolgálnak, hogy a gyakorlati teendőket (irás, ügyféllel beszélgetés, ügy prezentálása, kutatás stb.) elsajátitsam, és hát egyelőre nem megy különösebben jól, és a mennyisége szintén elég beláthatatlannak tűnik. De majd lesz valahogy. Szeptembertől mindenki elkezdi a gyorsütemű okosodást, reméljük mindannyiunknál lesz foganatja.

Életképek az elmúlt pár napból:

Buszozás