2015. augusztus 8., szombat

Öles léptekkel a civilizáció felé

Hát kezdjük rögtön azzal, hogy tegnap tányérból ettük a reggelit. Itt látható.



Aztán folytatódik a sor azzal, hogy megérkeztek a virágaim. Természetesen internetről rendelve, és amikor kinyitottam a dobozt, akkor a fedele belső felén ezt a feliratot láttam: „Köszönjük a vásárlást! István”. Ez megmelengette honleányi szívemet, pedig még csak három napja vagyunk távol szülőhazánktól. Az István által küldött virágokat el is ültettem, úgyhogy most már van szép – bébi – levendulaágyásom az utcafronton és néhány cserepes növény a kertben (amivel persze azóta nem történt semmilyen előrelépés, de hát majd csak).




Lett áram. Ennek következtében kiderült, hogy nem működik az internet. Újabb néhány óra a telefonos ügyfélszolgálaton, akik elküldtek bennünket telefonkészüléket venni, hogy megnézzük, hogy jön-e vonal a falból. Vettünk. Nem jött. Újabb telefonos ügyintézés után Petinek sikerült elérni, hogy megígérték, hogy néhány napon belül küldenek egy embert, hogy nézze meg, hogy miért nem jön a vonal. (A dolog szépséghibája, hogy szerdán már volt itt egy ember ugyanilyen célból, aki megállapította, hogy minden a legnagyobb rendben, minden pompásan működik, nincs más dolgunk mint bedugni – az akkor még a postán heverő – modemünket, és vígan internetezni. Mint utóbb kiderült, ez a kijelentés nem lehetett volna messzebb az igazságtól.)

A virágokat megünneplendő és az internetbosszúságot feledendő elmentünk vacsorázni, és egy kellemes kis teraszon (ami itt nagyon nagy szám, mert az évnek elég kevés napján van kinti evésre mód) elköltöttük a közel-keleti kajából és francia borból álló vacsoránkat. Ettől már szinte nyaralásnak hatott a tegnapi nap.

Hát még a mai. Reggel megérkeztek a cuccaink otthonról, úgyhogy most már van botmixerünk és tiszta bugyink. Mindent szépen kipakoltunk, rakosgattunk, rendezgettünk. Időközben megérkezett a telefonos ipse, aki nagyon sokat méricskélt, tesztelgetett, telefonált, majd kb. két óra múlva kijelentette, hogy sajnos az a gond, hogy a telefonzsinór egyáltalán nincs behúzva a házba. Szerencsére a kukatárolóban sikerült vonalat csiholnia, úgyhogy most a kukából internetezünk viszont szélessávon. Ha minden jól megy hétfőn jön egy újabb villanyszerelő, aki bevezeti majd a zsinórt a nappaliba.





Ennyi izgalom után igazán megérdemeltünk egy sört, úgyhogy az otthoni szállítmányból kinyert hajfestéknek köszönhetően lenövés nélkül fogyasztottam egy kiváló Abbott Ale-t a helyi pubban. 

Ja, és a legfontosabb lakberendezési mozzanatra is sor került. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése