Hát kezdjük
rögtön azzal, hogy tegnap tányérból ettük a reggelit. Itt látható.
Aztán folytatódik
a sor azzal, hogy megérkeztek a virágaim. Természetesen internetről rendelve,
és amikor kinyitottam a dobozt, akkor a fedele belső felén ezt a feliratot
láttam: „Köszönjük a vásárlást! István”. Ez megmelengette honleányi szívemet,
pedig még csak három napja vagyunk távol szülőhazánktól. Az István által
küldött virágokat el is ültettem, úgyhogy most már van szép – bébi –
levendulaágyásom az utcafronton és néhány cserepes növény a kertben (amivel
persze azóta nem történt semmilyen előrelépés, de hát majd csak).
Lett áram. Ennek
következtében kiderült, hogy nem működik az internet. Újabb néhány óra a
telefonos ügyfélszolgálaton, akik elküldtek bennünket telefonkészüléket venni,
hogy megnézzük, hogy jön-e vonal a falból. Vettünk. Nem jött. Újabb telefonos
ügyintézés után Petinek sikerült elérni, hogy megígérték, hogy néhány napon
belül küldenek egy embert, hogy nézze meg, hogy miért nem jön a vonal. (A dolog
szépséghibája, hogy szerdán már volt itt egy ember ugyanilyen célból, aki
megállapította, hogy minden a legnagyobb rendben, minden pompásan működik,
nincs más dolgunk mint bedugni – az akkor még a postán heverő – modemünket, és
vígan internetezni. Mint utóbb kiderült, ez a kijelentés nem lehetett volna messzebb az igazságtól.)
A virágokat
megünneplendő és az internetbosszúságot feledendő elmentünk vacsorázni, és egy
kellemes kis teraszon (ami itt nagyon nagy szám, mert az évnek elég kevés
napján van kinti evésre mód) elköltöttük a közel-keleti kajából és francia
borból álló vacsoránkat. Ettől már szinte nyaralásnak hatott a tegnapi nap.
Hát még a mai.
Reggel megérkeztek a cuccaink otthonról, úgyhogy most már van botmixerünk és
tiszta bugyink. Mindent szépen kipakoltunk, rakosgattunk, rendezgettünk.
Időközben megérkezett a telefonos ipse, aki nagyon sokat méricskélt,
tesztelgetett, telefonált, majd kb. két óra múlva kijelentette, hogy sajnos az
a gond, hogy a telefonzsinór egyáltalán nincs behúzva a házba. Szerencsére a
kukatárolóban sikerült vonalat csiholnia, úgyhogy most a kukából internetezünk
viszont szélessávon. Ha minden jól megy hétfőn jön egy újabb villanyszerelő,
aki bevezeti majd a zsinórt a nappaliba.
Ennyi izgalom
után igazán megérdemeltünk egy sört, úgyhogy az otthoni szállítmányból kinyert
hajfestéknek köszönhetően lenövés nélkül fogyasztottam egy kiváló Abbott Ale-t
a helyi pubban.
Ja, és a legfontosabb lakberendezési mozzanatra is sor került.






Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése