Az elmúlt két nap
esszenciája: trógerolás és laposra taposás. Na de ez csak a felszín, izgalmas
részleteknek sem volt hiány.
Kezdjük az
elején. Szerda reggel kelés 5.50-kor, érkezés Londonba helyi idő szerint
9.40-kor. Előzőleg e-mail és telefon útján bebiztosítottuk, hogy az ikea szállítmány
12 és 4 között érkezik, de inkább azért 4-hez közelebb lesz az, de egy órával az
érkezés előtt mindenképpen telefonálnak.. A metrón, 10.50-kor szól a telefon: „Halló.”
„Halló, ikea, 20 perc múlva ott leszünk, viszlát.” Bőröndökkel házhoz csörtetés
– Zsuzsi, bőröndökkel ingatlanirodába (itt van a sarkon) csörtetés – Peti.
Zsuzsi ácsorog, Peti csak nem jön a kulccsal. Zsuzsi benéz az ablakon, látja,
hogy mindenféle cucc (hátizsák, szatyor, miegymás) hever a konyhában, ebből
Sherlock Holmest megszégyenítő módon Zsuzsi kitalálja, hogy valaki van odabent.
Csönget. Egy asszony ajtót nyit. Zsuzsi (angolul): „Jó napot kívánok, én most
ide szeretnék beköltözni.” Hölgy felordít a lépcsőn (magyarul): „Jánoska, egy
nő van itt bőrönddel.” Zsuzsi (magyarul): „Jó napot kívánok, én most ide
szeretnék beköltözni.” Hölgy (magyarul): „Á, szia, tegeződjünk. Mi most éppen
itt takarítunk, de hamarosan készen leszünk.” (1. lábjegyzet: Kedden –
rákérdezésre – az ingatlaniroda biztosított, hogy „a lakás tiszta”.) Zsuzsi: „Hát
az a gond, hogy pár perc múlva egy hatalmas adag bútort fognak ide kiszállítani,
és kellene a hely.” Hölgy: „Ő hát hamarosan elkészülünk, de még ki kell porszíózni
és fel kell mosni.” Leparkol egy bazi nagy kamion a sarkon, pasas kirikkant az
ablakán: „Ikea”. Peti közeledik a saroknál, az ingatlanirodában sajnos nem
tudták odaadni a kulcsot, mert nem találják (2. lábjegyzet:Az előbb hivatkozott
e-mailben az ingatlaniroda azt is megerősítette, hogy ha az ikea szállítmány
túl korán érkezne, akkor ők készséggel beengedik a kiszállítókat.) Sebaj,
Zsuzsi eddigre már bejutott a lakásba. Porszívózás nagyban zajlik. Végül a hórukkok
kipakolják az összes cuccot a teraszra, majd távoznak. Elered az eső. Elkezdjük
becígölni az összes cuccot – az időközben félig már kitakatított – lakásba.
Vannak olyan darabok, amiket Petivel ketten sem tudunk megemelni, azokat beállítjuk
az eresz alá.
Pakorlunk.
Rakodunk. Cígölünk. Az amazon cuccokat próbáljuk összevadászni. Egy részük a
kukatárolóban, más részüket a takarítók vették át, megint másikat Max, a 7-es
szám alatt lakó szomszédunk vett át, aki egy kedves levelet dobott be hozzánk,
melyben értesít, hogy átvette a cuccainkat, de ő most sajnos elutazik nyaralni,
reméli, hogy hétfői visszatértéig nem fogjuk majd nagyon hiányolni a
csomagokat. Megint más részükről azt lehet hinni, hogy „Mo-nál” vannak.
Yggg-ről nincs szó, viszont az állítólag neki kézbesített csomag ott van a
konyhapulton, mivel a takarítók reggel átvették. A kukatárolóban elhelyezett
csomagok között ott az időközben a fácsén elhíresült felmosószett, valamint egy
partvis szemétlapát nélkül (az nyilván másik szállítmányba került). Jó azért,
ha az ember olyan előrelátó, hogy a hasznos tárgyakat megrendeli előre. További
meglepetések: elképesztően büdös, barna lét folyató, barna trutyiban álló
szemeteszsák a kukatárolóban (lásd 1. lábjegyzet), másik kanapé, mint amiben
megállapodtunk (3. lábjegyzet az ingatlanirodával hosszas levélváltás után
sikerül megegyeznünk, hogy a házinénik melyik kanapét rakja majd be a lakásba),
és néhány apróság, mint például a melegvíz hiánya, nem nyíló ablakok, szemetes,
gazos kert (4. lábjegyzet, az ingatlanirodával tisztáztuk, hogy a kert rendbe
lesz rakva mielőtt beköltözünk, de a bérlet ideje alatt nekünk kell rendben
tartani). Az ingatlaniroda amúgy érkezésünkkor egy nagyon hasznos kis welcome
packaget adot át nekünk, amelyben a következők voltak: 1 db üdvözlő képeslap,
logós jegyzettömb, logós kulcstartó, logós színesceruzakészlet, a közületek
telefonszámai, nem volt viszont benne: lakáskulcs, leírás a bojler és egyéb
berendezések használatához, bármiféle magyarázat bármiről. (Amúgy azóta lett
melegvíz, viszont nincs áram az egyik szinten. Valamit valamiért.)
A nap legnagyobb
eredménye egy összerakott szuper ágy. Azok a keretre fektethető fa lécek ugyan
nem voltak meg, de meggyőztük magunkat, hogy azok nem is kellenek. Esti
ágyazáskor kiderült, hogy a lécek mégiscsak kellenének, mivel azok nélkül a
matrac átesik a kereten. Sajnos ez (és még néhány dolog) lemaradt a szállítmányból,
de ha minden jól megy hétfőn kihozzák majd. Tegnap alvás a matracon a földön,
ma estétől a gyerekek időközben összerakott ágyain, mivel már nincs hely a
csupasz matrac elhelyezésére.
A mai nap elég
hasonlóan alakult. Az összeszerelő ember, aki mindössze másfél órát késett
jelezte, hogy ő addig nem nyúl a dolgokhoz, amíg nncsenek berakva abba a
szobába, ahol neki azokat szerelnie kell. Mi sem egyszerűbb, Zsuzsi és Peti a
három emeleten szétterít három ágyat, három könyvszekrényt, két fiókos
szekrényt és egy asztalt. A ruhásszerkérnyek fölcipelésére csak azért nem
került sor, mivel rájöttünk, hogy az egyik túl magas, és nem fér be, a másik
pedig túl keskeny, és nem fér bele semmi (mindkettő saját különbejáratú
hülyeségünk), néhány óra telefonos ügyfélszolgálati várakozás (közben Abba
szól) és beszélgetést követően sikerül lebeszélni, hogy a rossz szekrényeket
vasárnap visszaviszik, és hoznak helyettük jókat. Közben alakullnak a bútorok,
mi is összeszerelünk ezt-azt, bontogatjuk a csomagokat, rakosgatjuk a tárgyakat
a helyükre. A dobozaikat pedig tapossuk és tapossuk és tapossuk laposra, hogy
belenyomjuk őket a szelektíves zsákokba, hogy – ha minden igaz – péntek reggel
elszállítsák. A mai nap tanúlsága: ha valaki laposrataposó állást ajánl nektek,
habozás nélkül utasítsátok vissza.
Az eddigi termés cirka egyharmada:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése